Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)

XVII. Könyv

6

így van, akkor már nem három-, hanem kétfélék lesznek a prófétáknak, vagy inkább mindazon iratoknak nyilatkozatai, melyek az ó ,i r a t‘ nevezetével bírnak. Mert semmit sem fogunk abban találni, a mi egyedül a földi Jeruzsálemre vonatkoznék, ha t. i. mindaz, mi ott róla vagy végette mondatik és beteljesedik, oly jelentőséggel bír, hogy képletes alakban a mennyei Jeruzsálemre is rá lehessen alkalmazni ; hanem csak két nem lesz, az egyik, mely a szabad Jeruzsálemre, a másik, mely mindakettőre vonatkozik. Szerintem azonban, valamint igen tévednek azok, kik oly véleményben vannak, miszerint az iratok ama nemében a történt dolgok semmi egyebet nem jelentenek, mint csak a mily módon történtek: épen úgy nagy azok vakmerősége, kiknek állításuk szerint ott minden képletes alakba van burkolva. Azért mondottam három- s nem kétféléknek. Ez az én véleményem ; mindazáltal nem kárhoztatom azokat, kik abból, akármely történt dolognál, valami szellemi értelmet bötűzhettek ki magoknak, csakha a történet igazságát eredetileg megtartották. Egyébiránt, hogy azon állítások, melyek az akár emberileg, akár istenileg viselt vagy viselendő dolgokkal össze nem egyezhetnek, nem üres szavak, melyik hivő fogja kétségbe vonni ? Ki nem viszi azokat, ha lehetséges, szellemi értelemre vissza; vagy ki nem vallja be, hogy azok, egy olyan által, kiben képesség nem hiányzik, visszavihetők ?

IV.

Izrael országának és papságának előre jelképezett változásáról, és Sámuel anyjának Annának, mint az egyház képviselőjének jóslatairól.

I. Isten városának haladása tehát a királyok koráig jutván,— midőn Dávid Saul visszavetése után első nyeré el akként a kormánypálcát, hogy később utódai hosszú láncolatban uralkodhatnának a földi Jeruzsálem fölött,-— egy képet szolgáltatott, mely által történetileg jelenté és előre hirdeté — mit nem szabad hallgatással mellőznünk — a jövő dolgok változását. Ez a két, ó és uj szövetségre vonatkozik, hol a papság és kormány azon pap által, ki uj és örök király is volt egyszersmind, t. i. Jézus Krisztus