Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)

XIX. Könyv

191 nem mintha szükséges volna valamire, hanem mivel ne­künk használ, ha tulajdona vagyunk. Azért mondatik a zsidók sz. irataiban: „ Ezt mondom Istennek: én Uram vagy te ! mivel javaimra nem szorulszl) Ezen Isten legjelesebb és legjobb áldozata mi magunk vagyunk, azaz : városa, melynek titkát a liivek előtt ismeretes áldozataink által ünnepeljük, mint ezt az előbbi könyvekben bebizonyítot­tuk. Mert, hogy az áldozatok, melyeket a zsidók mint a jövendő jeleit hoztak, megszünendnek, és hogy minden nép napkelettől nyugotig egy áldozatot hozand, mint ezt már történni látjuk, az isteni jóslatok héber próféták által, — melyekből a mennyit szükségesnek láttunk, felhoztunk és a jelen műbe szőttünk —, hangosan hirdették. A miért is a hol ezen igazság nem létez, melynélfogva az egy és fő Isten kegyelme szerint parancsoljon az engedelmes város­nak, miszerint ne másnak, csak neki hozassák áldozat ; és így minden azon városhoz tartozó és Istennek engedel­meskedő emberben a lélek a testnek, az ész a szenvedé­lyeknek törvényes rendszerint híven parancsoljon ; hogy mint az egy igaz, úgy az igazok gyülekezete és népe is a szeretet által munkás hitbpl éljen, mely által az ember sze­reti az Istent ügy, mint szeretnie kell, társait pedig úgy, mint önnönmagát : a hol, mondom, ezen igazság nem lé­tez, ott bizonyára nincs jogszerűen és haszonközösség által egyesített emberi gyülekezet. Ha ez nincs úgy, bizonyára nép sem létez, föltéve természetesen, hogy a nép ezen meghatározása igaz. Tehát köztársaság sem létez, mert nem lehet ott a nép társasága, hol nincs nép. XXIV. A meghatározásnak mely neme fog bennünket meggyőzni arról, mi­szerint a nép s köztársaság elnevezést a romaiakon kívül más országok is helyesen használják. Ha pedig a népnek nem ez, hanem más meghatáro­zását adjuk, mintha mondanék : a nép az értelmes soka­ságnak gyülekezete, mely az általa kedvelt tárgyak ösz­') Zsolt. XV, 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom