Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)
XIX. Könyv
186 sei után, melyek nem tekintve a mértéket latinra fordít- tattak,így folytatja: „Ezekben kijelenté, úgymond,gyógyít- liatlan állításuk helytelenségét mondván, hogy a zsidók inkább elismerik az Istent, mint ezek.“ íme lefestvén Krisztus, a zsidókat a keresztények elé helyzi, bevallván, hogy a zsidók elismerik Istent. így magyarázza ugyanis Apollo verseit ott, hol azt állítja, hogy Krisztus az igazságosan ítélő bírák által Ítéltetett el : mintha méltán büntettetett volna meg. Am lássa, mit mondott Krisztusról Apollo hazug dalnoka, és ez után ő mit hitt, vagy tán a dalnok ezen szavait, melyeket az soha nem mondott, önmaga koholta. Egyébiránt hogy mennyiben van tisztában önmagával, s mennyiben iparkodik jóslatait egymás közt megegyeztetni, alább látni fogjuk. Itt azonban azt állítja, miszerint a zsidók, mint olyanok, kik Istent elismerik, igazságosan Ítéltek Krisztus fölött, midőn őt a leggyalázatosabb halállal kivégezendő- nek vélték. A zsidók Istenét tehát, ki mellett bizonyságot tesz, meg kellett volna hallgatni, ki azt mondja : „A ki idegen isteneknek áldozik az egy Jehován kívül, megölettessék.“ ’) Hanem lássunk világosabb bizonyítványokat és halljuk, mily hatalmasnak állítja a zsidók Istenét. Szinte úgy arra, mit Apollótól kérdezett, vájjon mi jobb a szó vagy az ész, vagy a törvény : „ Versekben felelt, úgymond, ezeket mondván“ Ezután hozzáteszi Apollo verseit, hol ezek is foglaltatnak, melyeket a mennyiben szükségesek kivonok. „Az Istenben pedig, úgymond, hisznek — ki minden ténynek nemzője és királya, ki előtt az ég, a főid és a tenger remeg, és kitől a pokol rejtélyei, sőt magok az istenségek is irtóznak: kiknek törvénye az Atya, kit ájtatosan tisztelnek a szent héberek.“ Apollo istenének ilyforma jóslata által Porphyrius a zsidók Istenét oly hatalmasnak állította, hogy tőle magok az istenségek is irtóznak. Midőn tehát ezen Isten azt mondja: „A ki isteneknek áldozik, megölettessék“: csodálkozom, hogy maga Porphyrius nem irtózott, és az isteneknek áldozván nem rettegett a kiirtástól. II. He ugyanezen bölcsész jót is mond Krisztusról, mintha megfeledkezett volna azon gyalázatról, melyről ke') Mózs.II. k. XXII, 20.
