Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)
XIX. Könyv
167 vakat s nem is kapna válaszúi, sem kis fiaival nem játszadoznék,sem a nagyobbaknak nem parancsolna ; egy barátjával sem társalogna, sőt még atyjával Vulcánnal sem, kinél már annyiban is szerencsésebb vala, ’a mennyiben ő ily szörnyet nem nemzett ; továbbá senkinek sem adna semmit, sőt inkább a kitől és a mikor csak lehetett, mindent mit kívánt és akart, elvinne : mindezek dacára mégis magányos barlangjában, melynek mint írva van : ...................Egyre meleg vér Tespeszté talaját, ') békén kívül semmi egyebet nem akart, melyben neki senki ne alkalmatlankodjék, nyugalmát semmi erő vagy félelem meg ne zavarja. Végre testével is békében akart lenni, és a mennyiben az birtokában volt, annyiban érzé magát jól. Hiszen ő is parancsolt engedelmeskedő tagjainak, s hogy halandóságát, mely vele a szükség miatt meg- hasonlott s az éhség fellázadását, mely lelkét a testtőli elválásra és kirekesztésre ösztönzé, a lehető gyorsasággal kibékíthesse, rabolt, gyilkolt, falt, s ámbár kegyetlen és vad vala, élte békéje- és jólétéről mindazáltal szörnyen és vadul gondoskodott; és így ha a békét, melyet barlangjában és önmagában bírni eléggé iparkodott, másokkal is föntartani törekedett volna, sem rosznak, sem szörnynek, sem félembernek nem neveztetett volna. Vagy ha testi alakja és a mérges tűznek robaja tőle az emberi társaságot elriasztá, talán nem ártani akarásból, hanem az élet- föntartás szükségéből dühönge. Azonban ő nem létezett, vagy mi inkább hiendő, nem olyan volt, minőnek a költői hiúság leírja. Ugyanis hacsak ennyire nem vádolja Ca- cust, Herculest kevésbbé dicsérhette volna. Azért — mint mondám — hihetőbb, hogy ily ember, vagy félember nem létezett, mint a költők több agyrémei sem. Mert magok a legdühösebb vadállatok, melyektől vadságának részét kölcsönzé (mert fél vad nevet is viselt) saját nemöket bizonyos békével őrzik meg közösülés, nemzés, szülés, kölykeik ápolása és táplálása által ; jóllehet többnyire tár') Virg. Aen. VIII. 195.
