Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)
XIX. Könyv
giink, nehogy midőn valaki azt véli, hogy jó angyalok barátai, helyettük rósz ördögökben hamis barátokat bírjon, kik annál ártalmasabbak, minél ravaszabb és csalfább ellensége- ketttír maga körüLEs kinek van inkább szükségelsten enagy irgalmára, hacsak a nagy emberi nyomornak nem, mely oly nagy tudatlanság rabigájában sínlődik, hogy az ördögök színlelése következtében könnyen tévútra vezettethetik ? Legbizonyosabb, hogy az istentelen városban létező bölcsek, kik az isteneket barátaiknak mondák, a rósz ördögök hálójába keveredtek, kiknek ezen egész város alá van vetve, hogy velők örökre bűnhődjék. Mert hogy kiket tisztelnek, eléggé kitűnik az őszent szertartásaikból, vagy inkább szentségtöréseikből, melyek által őket tisztelni vélték, valamint undok játékaikból, hol isteneik vétkei ünnepeltetnek, s melyekkel őket kiengesztelni hitték ; mindezen és ennyi illetlenségnek magok lévén szerzői és sürgetői. X. Mily jutalom vár a szentekre ez élet kisértéseinek legyőzéséért. Azonban az ördögök csalfasága- és sokoldalú kisérte- tésétől még a szentek és az egy igaz legfőbb Istent tisztelő hivők sincsenek biztosítva. Azért az erőtlenség eme helyén, és e rósz időben az a miatti aggodalom sem hasztalan, hogy így ama biztosságot, hol a béke legteljesebb és legbizonyosabb, hevesebb vágygyal keressük. Hiszen ott várnak ránk a természet adományai, az az, melyeket a mi természetünknek a minden természet Alkotója ajándékoz, mely ajándékok nem csak jók, hanem egyszersmind örök- kétartók is ; nem csak lélekben fognak létezni, melyet a bölcseség helyre állít, hanem a testben is, mely a feltámadás által meg fog ujúlni. Ott az erény, mely megszűnik küzdeni bármely vétek, vagy bármi rósz ellen, sőt bírni fogja a győzelem gyümölcsét, az örök békét, melyet semmi ellenség sem fog nyugtalanítani. Ez ugyanis a végső boldogság, ez a tökély határa, mely megemésztő véget nem ismer. Jóllehel: itt boldogoknak mondatunk, midőn békében vagyunk, bármily csekély legyen is az, melynek 11*