Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)
XVIII. Könyv
100 kát, és a nyakat láncba. „Eltörted a lélek álmélkodúsában“ alattomban értve: „A bilincseket1', mert jókat készített, a roszakat eltörlé, a melyekről mondatik neki : „Feloldozád köteleimet“ x) és „A lélek álmélkodásában,“ vagyis csodásán. „A hatalmasok főbbjei ebben fognak mozdulni“, t. i. ezen bámulatban. „És miként az alattomban evő szegény úgy fogják felnyitni szájukat.“ 2) Mert a zsidók közöl egynéhány ha- talmasb csodálván az Ur cselekedeteit és szavait, hozzája járulának, és sz. tanítmánya után éhezvén a Zsidóktól féltőkben abból alattomban evének, 3) mint őket az evangélium elárulta. „ Utat nyitottál lovaidnak a tengerben, melyek felzavarák a vizeket“ : a mi nem jelent egyebet, mint a sok népet. Mert bizonynyal sem meg nem fognának téríttetni, sem üldöztetni, hacsak mindnyájan meg nem zavarodnának. „Észrevevém, és megháboródának minden belső részeim ajkaim szózata miatt', és csontjaimba a félelem ment, és alattam megzavarodott lényem.“4) A mondottakra figyelvén saját beszéde által, melyet megjövendölt, és melyben a jövendőket szemléli, zavartatott meg. Mert, midőn a népek felháborodtak, látja az egyház közeledő viszontagságait, és tüstént az egyház tagjának ismervén magát mondá : „nyugodjon a háborúságnak idején11:5) mintegy azokhoz tartozván, kik „A reménységben örömet lelnek, és a háborúságot békeségesen tűrik.“*) „Hogy, úgymond, főimenjekvándorlásom népéhez“ 7) elhagyván test szerinti rokonságának gonosz népét,mely nem vándorol e földön,sem a felső hazát nem keresi. „Mert a fügefa, úgymond, nem fog gyümölcsöt hozni, és a szőlőkben nem leend gyümölcs ; az olajfának bimbói megcsalnak, és a szántóföldek nem teremnek eledelt. Kivész az akolból a juh, és nem lészen barom a jászoloknál.“ 8) Mert azon nemzetséget látá, mely Krisztust megölendő, és a lelki kegyek teljét, miket más látnokok módjára földi termé- kenyság által jelelt, megvetendő vala. Es mivel e nép azért szenvedé az Isten haragját, mert az Istennek tetsző igazságot nem ismervén, tulajdon igazságukat igyekvé- nek megállapítani, ,J) tüstént mondja: „Én pedig az Urban örülök és vigadok az én üdvözítő Istenemben. Az Ur Isten az ) Zsolt. CXV, 16. — 2) Hab. III, 18. — 5) Ján. XIX, 38. — 4) Hab. — 5) ü. o. 16. — 6) ü. o. - ’) Rom. XÍI, 12. - 8) Hab. III, 16. 9) U. o.
