Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)

XVIII. Könyv

96

a legrövidebb, Idumaea ellen szól, mely Ezsaunak nemzetsége, Ezsau pedig Izsák ikergyermekeinek , Ábrahám unokáinak , idó'sbike volt , kit ez megtagadott vala. Továbbá, ha a közönséges szólásmód szerint, melynél fogva a rész alatt az egész értetik, Idumaeát a nemzetség helyett veszszük: akkor Krisztusról értelmezhetjük azt, a mit a többiek közt mond : „ Sión hegye pedig a szabadulásnak helye, és szent leszenü *) Es alább jövendölésének vége felé így szól: „Es midőn folmenendnek a szabaditók a Sión hegyére, hogy megvédjék Ezsau hegyét, akkor kezdődik az Ur országa. 2) Ez pedig, úgy látszik akkor teljesült be, midőn a Sión hegyéről, vagyis Judaeából a Krisztusban hívők, kik főleg apostolok neve alatt ismeretesek, újólag megszabadíttatván, fölmentek, hogy megvédjék Ezsau hegyét. Pedig miként védhetnék meg más módon, mint az evangélium hirdetése által üdvözítve azokat, kik hitték, miszerint e sötétség hatalma alól fölszabadít- tatva az Isten országába befogattatnak ? Mit következménykép ki is fejezett mondván: „

Akkor kezdődik az Ur országa.“ Mert Sión hegye Judaeát jelenti, melyről előre ki volt jelentve, hogy üdvünk, és ama Szent, t. i. Krisztus Jézus,ott leszen. Ezsau hegye pedig Idumaea, és ez ismét a pogányok templomát jelenté, melyet, a mint megfejtéin, az újonnan megszabadítottak, Sión hegyéről megvédtek, hogy kezdődjék az Ur országa. Homályos volt ez mindaddig, míg be nem teljesedett, de hogy beteljesedett, ki nem látja a hivők közöl?

II. Náhum próféta pedig, sőt ezáltal maga az Isten

mondja: „Megsemmisítem a faragott és öntött bálványképeket, és el foglak temetni, mert Judaeának hegyein járkálnak már az örömkövetek gyors lábai, kik békeséget hirdetnek ! Ünnepet szentelj Juda ! és teljesítsd Istennek tett fogadásidat, mert többé már nem tehetem, hogy a régibe visszaessenek.“ 3) „Végrehajtatott, befejeztetett, és eltöröltetett.Föltámadt,ki arcodba lehel, megszabadítván téged a nyomortól.“ 4J Hogy ki szállt föl a poklokból, és ki lehelte Juda, vagyis a zsidó tanítványok arcába a Szentleiket, a sz. írásban jártas em■) Abd. I, 17. — ’) U. o. I, 21. - 3) Nah. I, 14—15. - *) U. o. II, 1.—