Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)
XVIII. Könyv
87 nép, Istenedre, ki az emberi észt kijátszotta ; sőt tövisekkel is megkoronáztad és borzalmas epét adtál neki italul. A templom függönye pedig szét fog szakadni, és déltájban igen sötét éj leend. Továbbá ö halállal fog meghalni és háromnapi álomban maradni ; azután visszatérvén a poklokból, ö lesz az első a világosságban, s magát a meghívottak előtt a föltámadás kútfejének fogja mutatni.“ Lactantius ezen sibyllai bizonyítékokat darabonkint, helylyel-közzel használta értekezésében, a mint azt bebizonyítandó tárgyai megkívánták. Mi azokat minden közbevetés nélkül egy huzam- ban közöljük ; egyedül a kezdőbetűkre ügyeltünk, hacsak azokat a későbbi irók el nem hanyagolják. Némely irók szerint erythraei Sibylla nem Romulus, hanem a trójai háború idejében élt. XXIV. Hogy Romulus uralkodása alatt hirhedctt el a hét bölcs, mely időben az izraelnek nevezett tiz nemzetség a chaldaeusok által fogságba vitetett; és hogy Romulus holta után isteni tiszteletben részesíttetett. Állítólag ezen Romulus uralkodása alatt élt a milesi Thales, egyike a hét bölcsnek, kik a theologus költők után (kik között leginkább Orpheus magasztaltatott) a JToyoí-nak neveztettek, mi magyarul annyit tesz, mint bölcsek. Ugyanezen időben a szakadásban Izraelnek nevezett tiz nemzetség a chaldaeusok által légyőzetvén, ezek országába szolgaságba hurcoltatott, míg Judaea földén a Juda nevű két nemzetség megmaradt és székhelyűi Jeruzsálemet bírta. A romaiak Romulust holta után, mint ezt a köznép is igen jól tudja, az istenek közé sorozták, mivel teste eltűnt; az ily istenítés már annyira kiment szokásból, — és utóbb a Caesarok idejében is csak hízelgés s nem tévedésből történt —,hogy Cicero Romulus különös dicsőségének tartja, ‘) miszerint ő ezen megtiszteltetést nem műveletlen és tudatlan korszakban nyerte, midőn az embereket még könnyű volt megcsalni, hanem már művelt és fölvilágosúlt korszakban, habár a bölcsészek szőrszálhasogató, és beható beszédes) Lásd alább XXII. k. VI
