Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)

X. Könyv

50 doni, miféle lélekvarázslati tudomány által magokat az isteneket is alávetetteknek állítja a szenvedéseknek és bel- zavarodásoknak, miután szent könyörgések ereje által őket esküvel föl lehet liíni és elijeszteni a lélek megtisz­tulásának megadásától, és pedig olyantól, ki roszat, kö­vetelt, annyira elijesztethettek, hogy ugyanazon lélekva- rázslat által még a jót kívánó sem oldhatja föl őket azon rettegés alól és nem teheti szabadokká a kérés teljesítésére. Ki nem látja ezekben a csalfa daemonok koholmányait, hacsak nem nyomorult szolgája és az igaz szabadító ke­gyétől nem idegen. Mert ha ezeket a jó istenek művel­nék, bizonyára többet érne ott a lélek jótevő tisztítója, mint bármily kártlihegő gátló. Vagy ha az igaz istenek a kérdésben forgott embert méltatlannak ítélik a meg­tisztulásra, ezt nem a kaján által eszközölt rettegés, sem, mint ő mondja, egy hatalmasb Istentőli félelem miatt, ha­nem szabad Ítélet által kelle megtagadni ok. Csodálatos azonban, hogy azon jámbor chaldeus, ki lélekvarázsló szertartások által akará a lelket megtisztítani, nem talált egy felsőbb Istent, ki vagy jobban megijesztené és jóte­vésre kényszerítené a megrettent isteneket, vagy megza­bolázná ijesztőiket, hogy szabadon cselekedhessenek jót, hacsak nem hiányoztak a jó lélekvarázslónak oly szer­tartások, melyekkel előbb magokat a segítségül hitt iste­neket szabadította volna meg azon veszedelmes félelem­től. Ugyan mi oka lehet annak, hogy van oly hatalmasb Isten, ki őket megrettentse, ki azonban őket meg nem tisztíthatja? Vagy talán létezik Isten, ki az irigyet meg­hallgatja s az isteneket megrémíti, hogy jót ne tehessenek? és nincs, ki meghallgassa a jóakarót, s az isteneket meg­szabadítsa a félelemtől, hogy jót tehessenek ? Oh dicső lélekvarázslat ! oh hirdetendő lélektisztúlás ! melyben a tisztátalan irigység parancsszava túlnyomó erővel bír a tiszta jótékonyság könyörgő hangja fölött ; vagy inkább, oh utálandó s kerülendő ördögi csalárdság és hallgatandó iidvtanítás. Említi továbbá, hogy azok, kik szentségtörő szertartásaikkal ez ocsmány tisztulásokat véghezviszik, az angyaloknak, vagy isteneknek némely csodálatos szép­ségű képeit mintegy megtisztult szellemmel látják (ha

Next

/
Oldalképek
Tartalom