Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)
X. Könyv
40 két parancs, melyből az egész törvény és a próféták állnak: „Szeressed a te Uradat Istenedet teljes szivedből, teljes lelkedbiól és teljes elmédből; és szeressed felebarátodat mint Önmagádat.“ ') Hogy pedig az ember magát szeretni tudja, egy végcél tűzetett ki neki, melyhez minden tetteit szabni tartozik, hogy boldog lehessen. Mert a ki magát szereti, nem óhajt mást, mint boldoggá lenni. E cél pedig az Istennek egyesülés. Ha tehát az ember már tudja, hogyan kell önmagát szeretnie, mi parancsoltatnék a felebaráti szeretetben más, mint az : hogy annak az Isten szeretetét tőle kitelhetően lelkére kösse ? — Ez az isteni tisztelet, ez az igaz religio, ez a valódi jámborság, ez az Istent egyedül illető szolgálat! Tehát bármily halhatatlan és erényes hatalom, ha minket úgy szeret, mint önmagát: akkor csak az alárendelve óhajt minket boldogoknak, kinek ő is alája vetve boldog. Ha tehát az Istent nem tiszteli, nyomorulttá lesz; mert Istenétől megfősztatik, ha pedig az Istent tiszteli, nem imádtatja magát Istenként. Sőt inkább szeretetének teljes erejével tartja ezen isteni mondatot: „A ki az egy Jehován kívül idegen isteneknek áldozik, haljon meg /“ 3) IV. Az áldozat csak az egy igaz Istent illeti. Mert hogy sok egyebet elhallgassak, mi a religo szolgálatához tartozik, mely által az Isten tiszteltetik, bizonyosan nincs ember, ki mondani merné, hogy az áldozat mást illet, mint Istent. Ig’az ugyan, hogy az itteni tisztelet nagy része visszaélés útján s csupán gyáva szolgaságból, vagy hitvány hizelgésből tulajdoníthatott némely embereknek ; azonban csak olyanoknak, kik emberi létök mellett tisztelendőknek és becsűlendőknek, vagy ha igen túlzólag veszszűk, imádandóknak mondattak; de ki mondotta valaha, hogy másnak kell áldozni, mint annak, kit ő Istennek tudott, vélt, vagy képzelt ? Továbbá mily ősrégi isteni tisztelet az áldozat, eléggé bizonyítja, a két >) Sz. Máté. XXII. 37—39. - ») Móz. 2. könyv. XXII. 20.
