Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)

IX. Könyv

29

föl nekik, mint a szent angyaloknak, kik a benne — mint Isten igéjébeni részesülés által az örök boldogság részesei; hanem úgy, mint reájok nézve rettenetes, ki azoknak mintegy zsarnoki hatalmából kiszabadítani jött azokat, kiket kiválasztott országába, mindig igaz és valóban örök dicsőségébe. A daemonok előtt tehát nem úgy lett ismeretessé, mint örök élet és változhatlan világosság, mely a jámborokat megvilágosítja, s melynek látásán a benne helyzeti hit által a szivek megtisztúlnak : hanem hatalmának bizonyos ideiglenes hatása és mélyen elrejtett jelenlétének jelvényei által, melyek még a gonosz angyalok érzékei által is könnyebben megfoghatók, mint az emberi erőtlenség által. Midőn pedig e jeleket egy kissé jobban eltitkolva tartá és jobban elrejtőzött : maga a daemonok fejedelme is tévedésbe jött, és kutatván, vájjon Krisztus-e? megkisérté őt, mennyiben a kisértést megen- gedé, hogy így emberiségét, melyet viselt, követésre való példa gyanánt állítaná föl. Azon kisértés után pedig, midőn, mint írva van, angyalok szolgáltak neki ’) — kik kétségkívül jók és szentek voltak, s igy a tisztátlan szellemek előtt félelmetesek és rettenetesek — mindinkább ismeretes lön a daemonok előtt, mily nagy, úgyannyira, hogy ámbár igénytelen test gyöngesége tűnnék föl rajta, parancsának ellenállni azonban kisem merészelt.

XXII.

Mi különbség van a szent angyalok, és a daemonok tudománya közt?

Ezen jó angyalokra nézve minden testi és ideiglenes dolog ismerete, mely a daemonokat büszkévé teszi, silány, nem mintha azokban járatlanok volnának, hanem mivel nekik Isten szeretete, mely által megszentíílnek, kedvesebb, kinek nem csak szellemi, hanem változatlan és ki- mondhatlan szépsége által sz. szeretetre gyúladván, mindent, mi alábbvaló, s az előbbitől különböző, sőt ezek közt magokat is megvetik], hogy a-kik egészen jók, azon jót élvezhessék, mely által egészen jók. És azért a változó

') Máté IV. 3—11.