Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)
IX. Könyv
2 5 nem a látás tesz tisztátalanná : akkor tagadják, hogy az ég’nek ezen legtisztább fénytárasztó testei, melyeket isteneknek tartanak, nem látják az embereket : miután sug-a- raikat egészen a földig lövellik. Mindazonáltal azok sugarai , habár a legtisztátlanabb tárgyakon ömlenek is szét, nem lesznek tisztátlanokká; az istenek pedig, ha az emberekkel társallcodnának, tisztátlanokká lennének, habár segélyadás miatt szükséges volna is érintkezésök. A nap és hold sugarai a földet érintik, és fényöket mégsem fertőztetik meg. XVII. Hogy az embernek a boldog élet elnyerésére, mely a legfőbb jó részesülésében áll, nem oly közbenjáróra van szüksége, milyen a daemon, hanem olyanra, a milyen Krisztus. Szerfölött csodálkozom azonban, hogy oly tudós férfiak, kik a testtel bíró és érzékek alá eső' tárgyakat a testetlen és eszeseknek alávetik: mégis megemlítik a testi érintkezést, midőn a boldog életről van szó. Hol van Plotinus ama mondata : „Sietnünk kell tehát a legkedvesebb honba, ott az atya, ott minden. De mely hajó, — úgymond — vagy mely futás az, mely odavisz ? Az Istenhez hasonlóvá lenni.“ Ha tehát mennél hasonlóbb valaki Istenhez ; annál közelebb áll hozzá : akkor nincs más távolság, mint a tőle való különbözés. Az ember lelke pedig azon örök, változhatlan és szellemi lénytől annyival inkább különbözik, minél jobban vágyakozik a múlandó és változékony tárgyak után. Hogy e baj megorvosoltassék, szükséges ugyan közbenjáró ; minthogy a halhatlan tisztasággal, mely a legfőbb lényben van, meg nem egyezhetnek azok, melyek már eredetökben halandók és tisztátlanok: de nem olyan,kinek az istenekét megközelítő halhatlan teste van, de lelke beteges és hasonló a legalábbvaló lényekéhez, mely betegségben inkább irigykedik reánk , hogy meg ne gyógyuljunk, semhogy segít, hogy meggyógyuljunk: — hanem olyan szükséges, ki velünk, parányi lényekkel teste halandósága miatt rokonítva van, szellemének örök igazsága által pedig — mely nem a helyi távolság, hanem a liasonlati kitünés által marad a legfőbb fok4
