Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)
XVI. Könyv
352 sebb esztendő találtatik, minek okát vagy épennem, vagy homályosan adják. III. Midőn tehát ama hetvenkét nemzetben az Isten városát keressük, nem állíthatjuk azt, hogy már azon időben, mikor egy ajkuk, azaz: egy nyelvük volt, az emberi-nem annyira eltávozott legyen az igaz Isten tiszteletétől, hogy igaz erkölcs csupán azon nemzetségekben lett volna lelhető, melyek Arphaxat által Sem magvából származnak s Ábra-hámhoz vezetnek; ellenben azon kevélység, melynélfogva eget érő tornyot építni tervük volt, — mi gonosz fenhéjázásukat jelenti — szembe tünteti a földi várost, azaz, a gonoszak társaságát. Vájjon tehát előbb nem létezett, vagy lappangott, vagy inkább mindkettő fönmaradt-e Noé istenfélő két fiában s maradékaikban, kik megáldattak, a gonosz pedig abban, ki átokkal suj- tatott, s gyermekeiben, kiktől azon Isten ellen törő óriás vadász is létét vette: nem könnyű megitélni. Talán, a mi bizonyára hihetőbb, azon kettőnek fiai közt már Babylon építtetése előtt valának, kik az Istent megveték, s Cham fiai közt, kik az Istent tiszteiéit; mindazáltal el kell hinnünk, hogy az emberek e két neme e földön soha sem hiányzott. Mert e szavak után : „Mindnyájan elhajlottak, egyetemben hiábavalókká lőnek, nines ki jót műveljen, nincsen csak egy ismind két zsoltárban, hol ezen szavak találtatnak, ezek is olvashatók: „ Vájjon nincsen-e értelem mindazokban, kik gonoszt művelnek, kik megemésztik népemet,i miként a kény er et ?“ Volt tehát akkor is Istennek választott népe. Azért, a mi mondatott: „Nincs, ki jót műveljen, nincsen csak egy is:“ az emberek fiairól mondatott , de nem az Isten fiairól. Mert előrebocsáttatik : „Az Ur mennyből néze le az emberek fiaira, hogy lássa: ha vagy on-e közöttok értelmes, vagy Istent kereső;“ ') ezután következnek az említett szavak, melyek az emberek fiait, azaz, ama városhoz tartozókat, mely ember szerint, nem pedig Isten szerint él, elvetetteknek mutatja. *) *) Zsolt. XIII. 3, 4, 2. - LII. 4, 5, 3.
