Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)
XVI. Könyv
345 zsinórmértékül nem szolgálnak, hanem a teremtő Igazságnak részesei lévén, ahhoz, mint az élet forrásához vonzódnak , hogy azt, a mit önmagoktól nem bírnak, attól nyeljék. Es ezen vonzalmuk, melylyel hozzájárulnak, kik tőle el nem távoznak, állandó. Nemis ágy beszél Isten az angyalokkal, mint mi egymással, vagy Istennel, vagy az angyalokkal, vagy az angyalok velünk, vagy az Isten általok velünk; hanem az o kimondhatatlan módja szerint, nekünk pedig az a mi módunkon jelentetik. Mert Istennek titokteljes beszéde, mely tettét megelőzte, öncselekvésének változhatatlan oka, mely nem csörgő és málékony hang, hanem örökkétartó és minden időben munkálkodó erő. Ezen nyelven beszél Isten a sz. angyalokkal, velünk pedig távollevőkkel máson. Midőn pedig oly beszédből mi is megértünk valamit bensőképen, angyalokhoz közelítünk. E jelen munkában tehát nem kell minduntalan az Isten beszédeit okadatolnom.Mert a változhatatlanlgazság, vagy’maga szól kimondhatatlan módon az eszes teremtmény elméjéhez, vagy gyarló teremtmény által ; vagy szellemi képek által lelkűnkhöz, vagy külső jelek által testi érzékeinkhez. 4 r II. Bizonyára, a mi mondatott: „Es most nem állnak el fölt ét eleiktől, míg azt végbe nem viszik,íl l) nem erősítőleg mondatott, hanem mintegy kérdőleg, mint a fenyegetőd- zők mondani szokták, s mint egyvalaki mondja: „Bár fegyvert, fog a népsokaság, nincs semmi eredmény.“ 2) f Úgy kell tehát venni, mintha mondta volna : „Vájjon nem állnak-e el föltételeiktől, míg azt végbe nem viszik?“ De ha így ejtjük ki, nem fejez ki fenyegetést. Hanem a tompa elméjüek végett adtuk hozzá e szócskát „vájjon,“ hogy mondanánk: „Vájjon nem?“ mert a kiejtőnek szavát le nem írhatjuk. Azon három embertől tehát, t. i. Noé fiaitól kezdett létezni a földön hetvenhárom, vagy inkább, mint utóbb be fog bizonyulni, hetvenkét nemzet s ugyanannyi nyelv, mely növekedvén, a szigeteket is betölté. A nemzetek száma pedig sokkal inkább szaporodott, minta *) *) Mózs. 1. k. XI. 6. — 2) Virg. Aeneis IV. 592. 44
