Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)

XV. Könyv

324

előtt és (azután is. A mit pedig mond : „És nemzének magoknak, ‘ eléggé mutatja, hogy, mielőtt az Isten fiai úgy elstílyedtek volna, Istennek nemzettek, nem pedig magoknak , azaz, nem a közösűlési vágy uralma alatt, hanem az emberi-nem gyarapításának kötelességéből ; nem kérkedésök miatt szerezének családot, hanem az isteni városnak polgárokat, kiknek , mint Isten angyalai hirfíl adnák, hogy bizalmukat Istenben helyezzék, hasonlók lévén ahhoz, ki Sethnek , ') azaz a feltámadásnak fia vala, és bízott az Isten nevének segélyül hívásában, mely reményben utódiakkal lennének az örök javak öröklőtársai, és az Atya Isten alatt gyermekeik testvérei.

III. Hogy pedig ők Isten őrangyalai nem úgy voltak, mintha emberek lenni megszűnnének, mint némelyek gondolják , hanem kétségkívül emberek voltak, a sz. írás is minden kétértelműség nélkül állítja: Mert midőn előre van bocsátva, hogy „Látván az Isten angyalai az emberek leányait, hogy szépek lennének, nőül vevék magoknak mindazok közöl, kiket választottakazonnal hozzá van adva : „Es monda az Ur Isten11: meg nem marad az én lelkem az emberben örökké, mivel testből áll.“ Ugyanis az Isten lelke által valának teremtve mind az Isten angyalai, mind az Isten fiai, de ezpk alább hajolván, embereknek mondatnak a természet, nem pedig a kegy utáni nevezet szerint; mondatnak továbbá testnek a szellem szökevényei és az elhagyás által elhagyottak. A hetven fordító ezeket Isten angyalainak, és Isten fiainak is nevezi, mi nem minden könyvben foglaltatik, mert némelyekben csak Isten fiairól van szó. Aquilá, fordító pedig, kinek a zsidók mindenki fölött elsőséget adnak, ezeket nem mint Isten angyalait, sem pedig Isten fiait, hanem mint istenek fiait magyarázó. Mindkettő igaz. Mert Isten fiai is voltak, s ezen Atya alatt atyáiknak is csak testvérők valának ; de egyszersmind istenek fiai is, mert istenektől származtak, kikkel együtt ó'k szinte istenek voltak, a mint a zsoltáros mondja : „Én mondám : istenek vagytok, s a Fol- sêg es fiai mindnyáj an.“ 2) Mert méltán hiszszük, hogy a het>) Zsolt. LXXVII. 7. - ’) LXXXI. 6.