Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)
XV. Könyv
307 házasságkötése után férfi és asszony közötti szövetség volt szükséges,hogy nemzés által szaporodhassék; és minthogy az emberek közöl senki sem volt,ki nem született volna ama kettőtől: a férfiak nővéreiket vették el ; ami valóban, mennél szokásszerűbb lett kény szerűségből,annál kevésbbé helyeselhető később az egély tilalmánál fogva. Mert később a szeretetre volt igen méltányos tekintet, hogy emberek, kikre nézve oly hasznos és illedelmes az egység, különféle rokonviszonyok köteléke által szorosabban szövetkeznének , s necsak egyhez tartozzék sok ily viszony, hanem egyes viszony egyesekre ágazzék szét, és így a társalmi élet szorgalmas egybeffízésére mentül több viszonyban s minél többen érintkezzenek. Az apa és ipa ugyanis kétféle rokonságot kifejező nevek. Ha tehát min- deniknek más az atyja, és más az ipája, bővebbre terjed maga a szeretet. Az egy Ádámnak pedig egyszerre mindkettőnek kelle lennie mind fiai- mind leányaira nézve, minthogy a testvérek nővéreikkel keltek egybe. ígyílva is mindkét nembeli magzatainak anyja és napája is volt; és ha mind az anya, mind a napa külön személyek lettek volna, a társadalmi szeretet többszörösebb kötelékűleendett.Magamár végre a testvér, hogy feleséggé is Ion, kétféle rokonviszonyt egyesíte egyben, mely rokonságok, ha egymástól elkülönítve vannak, más leendvén a nővér, más a feleség: az emberek számával a társadalmi rokonság is növekszik vala. De ennek létesítésére, midőn még ama két első embertől született fi- és nővéreken kivííl senki sem létezett, hiányzott a mód. Akkor kellett tehát létesülnie, a mikor lehetséges volt a létező sokaságból olyanokkal nősülni kik már nem valának nővérek, s nemcsak nem vala szükség , de sőt ilyesminek történte jogellenes is lett volna. Mert az első emberek unokái, kik unokanővéreikkel már házasúlhatának, s mégis nővéreikkel kelének házasságra , már nem két, hanem három rokonsági viszony jőve egyben össze, mely a szeretetetnek szélesebb rokonságba csatolása végett kellett volna, hogy különkülön egyesekben oszoljék meg. Akkor ugyanis azon ember, kinek fiai s leányai házastársak, atya is lenne, ipa is, meg nagyatya is ; nemkülönben az ő
