Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)
XV. Könyv
287 kinek bemutattatik, vagy azok, kiknek a fölajánlott tárgyak élelmezésül adatnak ; s e megválasztás alatt itt megkülönböztetést értünk; vagy, midőn föláldoztatott, hol nem kellene, vagy, mit nem ott, hanem másutt kellene, vagy fölajánltatik, mikor nem kellene, vagy mit nem akkor, hanem máskor kellene, vagy midőn föláldoztatik, mit soha sem kellett föláldozni, vagy, ha azon tárgyból, melyet az Istennek bemutat, a válogatottabbat magának tartja az ember, vagy, midőn a föláldozott tárgyban valamely közszemély, vagy olyan, kinek nem volna szabad részesülni, részesül. Hogy e pontok melyikében tetszett vissza Kain az Istennek, nehéz meghatározni. De mégis János Apostolnak ezen testvérekről tett megjegyzéséből : „Nem úgy, mint Kain, ki a gonosztól volt, és megölé testvérét. Es miért Ölé meg? Mert az ő tettei roszak valónak, testvér eéi pedig igazak:“ ’) érthető, hogy azért nemtekinte az Úr áldozatára, mivel roszúl választá meg, sajátjának csak egy részét adván Istennek, magának pedig megtartá önmagát. Ezt mindnyájan teszik, kik nem az Isten akaratját, hanem önakaratjokat követik, azaz : nem egyenes, hanem elvetemült szívvel élnek, s mégis áldozotokat. tesznek, melyekkel az Isten segélyét rósz kívánalmaik betöltésére, nem pedig kiirtására vélik megnyerni. És ez sajátsága a földi városnak : az Istent, vagy isteneket tisztelni, hogy ezeknek segélyével győzelem- és földi békében uralkodjék, nem a tanácsadó szeretettől, hanem az uralkodási vágytól ösztönöztetve. A jók ugyanis arra használják a világot, hogy az Istent élvezhessék: a roszak ellenben arra akarják használni az Istent, hogy a világot élvezhessék, ha mégis hiszik, hogy van Isten, vagy, hogy az emberi dolgokat igazgatja. Mert vannak sokkal megátalkodot- tabbak, kik még azt sem hiszik. — Megtudván Kain, hogy nem az ő, hanem testvére áldozata tetszett meg az Istennek : megtérve, jó testvérét kellett volna utánoznia, nem pedig elgőgösülve, arra irigykednie. De megszomorodott és beesett arca. Ezen bűnt — t. i. megszomorodni másnak jóságán, még pedig testvéreén — leginkább ‘) Sz. János 1.1. in. 12.
