Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)
IX. Könyv
15 emberekkel egyenlők pedig akkor lennének, ha azokkal nyomorult leikökön kivfíl legalább a múlandó testet is közösen bírnák ; ha mégis valami jámborságra szert tehetnének, hogy bajaiktól legalább a halál által menekülnének meg. De ily körülmények közt nyomorult lelkök miatt nemcsak hogy nem boldogabbak az embereknél, hanem testök örökkétartó bilincse miatt még sokkal szerencsétlenebbek is. Plotinus ugyanis nem állította, hogy a deamonokból a jámborság és bőlcseség bóVebb ismerete által egykor istenek lesznek ; minthogy őket a legvilágosabban örök daemonoknak nevezte. XI. A platonicusok azon véleményéről, hogy az emberek lelkei a halál után daemonokká lesznek. ft 0 ugyanazt állítja, hogy az emberek lelkei is dae- monok, és hogy az emberek, ha jók voltak, Laresekké (nemtők) ; ha roszak, Lemurok — vagy Lárvákká (gyötrő szellemek) válnak; ha pedig tetteik jósága, vagy ro- szasága felől mi bizonyos sem tudatik, Manes isteneknek mondatnak. Ki nem látja e véleményben a megromlott erkölcsök követésére ragadó, és ugyancsak e bölcsek által előidézett nagy örvényt, ha erről csak egy kissé elmélkedik is ? Mert bármily roszak legyenek az emberek, ha őket a remény kecsegteti, Lárvákká vagy Manesekkélehetni : úgy bizonyára annál roszabbakká válnak, minél nagyobb bennök a vágy, másoknak ártani, azt vélvén, hogy holtuk után némi áldozatok, mint megannyi isteni tiszteletek által is meg fognak hivatni, hogy ártsanak. Mert a Lárvák, állítása szerint, emberekből lett ártalmas daemonok. Ez azonban más kérdés. A görög eudaí/imv (boldog) elnevezést pedig a jó lelkektől, vagyis a jó dae- monoktól származtatja, azt állítván, hogy az emberek lelkei is daemonok. XII. A három ellenkező jellegről, melyek által a platonicusok szerint a daemonok és az emberek természete megkülönböztetik. Jelenleg még azokról értekezünk, kiket saját tenné-
