Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)

XIV. Könyv

252

síttaték,hogy lásson, slangra gyulasztaték, hogy szeressen, állhatatosan megmaradóit volna : soha sem fordul el tőle, s hajol az öntetszésre, s így az értelem sem homályosuk volna el, a szeretet sem hűlt volna ki úgy, hogy mind Éva az ördög mondásait igaznak tartaná, mind Adám neje akaratját Isten parancsának elébetenné , gondolván, hogy csak bocsánandólag vétkezik, ha a bűnnek társaságában sem hagyja el élettársát. A rósz tehát, t. i. a tiltott ételből való nem evés parancsának áthágása általok, már mint roszak által követtetett el. „Mert csak rósz fa ad rósz gyümölcsöt.“ ') Hogy pedig a fa roszszá lön, az természet- ellenesen történt, mert bizonynyal nem történik, hacsak az akarat romlottsága által nem, mely természetellenes. De csak a semmiből alkotott természet lehet romlásnak alávetve. És így a természet léte onnan van, mert az Istentől teremtetett, hogy pedig a valódi léttől elpártolt, onnan van, mert semmiből teremtetett. Nem is pártolt el annyira az ember, hogy egészen semmivé legyen, hanem magához hajolva, kisebb lett, mint volt akkor, midőn a legfőbb lényhez ragaszkodott. Az Istent elhagyni, és önmagában létezni, vagyis önmagának tetszeni, még nem tesz semmivé lenni, hanem a semmihez közeledni. Innen a büszkék a sz. írás szerint, más névén öntetszőknek hivatnak. 3) Mert jó, ha az ember szivét fölemeli, de nem önmagához, a mi a kevélységnek tulajdona, hanem az Úrhoz, mi az engedelmesség sajátsága, s melyet csak az alázatosak bírhatnak. Van tehát valami az alázatosságban, mi a szivet csodálatos módon fölemeli, és van valami a büszkeségben, mi a szivet lenyomja. Az ugyan ellenmondásnak látszik, hogy a büszkeség lefelé tartson, az alázatosság pedig fölfelé. Hanem a jámbor alázatosság aláveti az embert egy fensőbb lénynek; pedig Istennél nincs fensőbb lény : és azért az embert Istennek alávető alázatosság, fölmagasztal. Ellenben a vétkes fölfuvalkodottság épen azért, mert az alárendeltséget visszautasítja attól, kinél fensőbb nincs, elesik ; s ennélfogva lenyomatik, és beteljesedik az írás szava : „Meg') Sz. Máté VII. 18. - 2) sz. Péter 2.1. II. 10.