Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)

XIV. Könyv

247

tezett volna, hogy a fára is alkalmazható lenne, mit az Úr az asszonyra nézve mondott: „Valaki az asszoyiyra tekint annak megkivánása végett, már paráználkodott vele szivében11. ') A mily boldogok voltak tellát az első emberek, leikök nem zavartatva szenvedélyektől, s testök semmi kellemetlenség által nem sanyargattatva : ilyen boldog lenne az egész emberi-nem, ha sem ők ama bűnt, mely utódaikra is átszállóit, nem követték volna el, sem senki neműkből nem vétkeznék, és így a kárhozatra magát nem érdemesítené ; és e boldogság folyvást tartana mindaddig, míg amaz áldás következtében, mely így szól : „Növekedjetek .s szaporodjatok,‘l 2) az előválasztott szenteknek száma betelnék, s akkor egy más nagyobban részeltetnének, minő a boldog angyaloknak adatott, melyben aztán teljes biztosságban lennének, hogy senki sem fog vétkezni, sem meghalni; és a szentek élete olyan lenne munka, fájdalom s halál megízlelése nélkül, minő lesz mindezek után, midőn a holtak föltámadnak és a testek romolhatatlansá- gukat visszanyerik.

XI.

Az első ember elestéről, ki jó természettel vala fölruházva, melyet egyedül a Teremtő állíthatott helyre.

De minthogy Isten mindent előretudott, s azért nem lehetett nem tudnia az ember leendő bűnbeesését is: a sz. várost olyannak kell állítanunk, minőnek ő előretudta s elrendelte, nem pedig olyannak, minő ismeretünkre sem juthatott, mivel ő nála nem úgy vala elrendelve. Nemis zavarhatta meg az ember vétkével Isten szándokát, őt határzatának változtatására mintegy kényszerítvén; mivel az Isten előretudásával mindkettőt megelőzte; t. i. mind azt tudta, hogy az ember, kit ő jónak teremtett, mily gonosz leend, mind azt, hogy még így is mily jónak fogja képezni. Mert ámbár mondatik, hogy az Isten változtatja szándékait (innét a sz. iratokban ás képletesen az Istent

■) Sz. Máté V. 28. — *) Mózs. 1. k. I. 28.