Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)
II. Könyv
66 néppel a szini magasztalások által, hogy így a már magától is zabolátlan emberi fajtalanságot isteni tekinte- lyök által még jobban fölizgassák. Hasztalan emel szót maga Cicero is, midőn a költőkről mondja: Midőn a népnek, mint valami bölcs és nagytekintélyű tanítónak kiáltása és helybenhagyása járulna a költőkéhez, mily sötétséget terjesztenek ! mily félelmet idéznek ! mily szenvedélyeket izgatnak fel. XV. A romaiak nem valami észszerű oknál fogva, hanem csupa hízelgésből választottak némely isteneket. Mi ok vezette őket még a hamis istenek választásában is, ha nem a hizelgés ? midőn az általok félistennek tartott Platót, ki számos műveivel abban fáradozott bogy a lelki métely rósz, mit leginkább kell kerülni, hogy az emberek erkölcseit meg ne rontsa, egyetlenegy szent épületkére sem méltatták ; Romulusukat pedig több isteneiknek elébetették, noha őt inkább félistennek mint istennek 7 # r tartja az ő titkosabb hittudományuk. Es mégis Elament is rendeltek neki, mely neme a papságnak, mint fejékök mutatja, oly nevezetes szerepet vitt a romai szertartásokban , hogy csak három Flamen volt ugyan annyi isten tiszteletére: Dialis Jupiteré, Martialis Marsé, Quirinalis Romulusé — ki mintegy a romai polgárok kegyéből vétetvén föl az istenek közé, később Quirinus nevet nyert — (Quirinus a Quiritibus) s így őt mint Jupiter testvéreinek Neptunnak és Plútónak, s ezek atyjának Saturnus- nak is elébetették, az által, hogy a papság ama nemét rendelték tiszteletére, s miatta talán Mars atyjáéra is, mely Jupiternek volt sajátja. XVI. Ha az isteneknek gondjuk volna az igazságra, inkább ezektől kellel volna a rómaiknak életszabályokat kapni, mint más emberektől kölcsönözni. Ha a romaiak isteneiktől kaphattak volna életszabályokat, nem kölcsönözik vala nehány esztendővel Roma