Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)

II. Könyv

52

m.

A történelem tanuságtételéről, mely fölmutatja mindazon csapásokat, melyek a hamis isteneket imádó romaiakat a kér. vallás elterjedése

előtt sújtották.

Meg ne feledkezzél, hogy midőn ezeket említem, tudatlanokkal van még dolgom, kiknek tudatlanságából azon közmondás is eredt : „Nincsen eső, okai a keresztények.“ Vannak ugyan köztök, kik a szabad tudományokban kiművelve, kedvelik a történelmet, melyből az effélék alaptalanságát könnyen beláthatják; de hogy a tanulatlan tömeget ellenünk föllázítsák, tudatlanságot színlelnek, s azon hitben iparkodnak a népet megerősíteni, hogy a csapásokat, melyek hely- s időnként az emberinemet sújtják, a keresztény vallás okozza, mely az ő isteneik rovására roppant hire s kitűnő nevezetessége által betölti az egész világot. Emlékezzenek csak vissza, mennyi s mily különféle csapások érték a romaiakat, mielőtt nevök a népeknél azon dicsőségben, mi ellen hasztalanul agyarkodnak, ösmeretessé lett : s aztán védjék, ha lehetséges, isteneiket, ha csak egyedül azért tisztelik, hogy követőik a baj-s nyomortól megó va legyenek; holott most minden szerencsétlenséget a keresztény vallásnak tudnak be. Miért engedték meg, hogy követőiket az alább elősorolandó csapások sújtsák oly időben, mielőtt még Krisztus nevének hirdetése füleiket bántotta, s áldozataikat megtiltotta volna.

IV.

Az istenek imádói azoktól erkölcsi szabályokat soha sem kaptak, s tiszteletöket különféle ocsmányságokkal szennyezték be.

Vájjon miért nem gondoskodtak isteneik mindenekelőtt arról, hogy követőik rósz erkölcsüek ne legyenek? Az igaz Isten azokat, kik őt nem tisztelték, méltán hagyta magokra; vájjon az istenek, a kiknek tisztelete, hogy el vagyon tiltva, oly fekete hálátlansággal annyira panaszkodnál?:, miért nem segítik tisztelőiket bizonyos törvények által jó életmódra? Hiszen méltányos az, hogy,