Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)

I. Könyv

47

Urunk megváltott családja, és Krisztusnak e földön való zarándok városa. De szem előtt tartja, hogy vannak köztök olyanok is, kik egykor e város polgárai lesznek, nem vélvén azt gyűmölcstelennek, hogy őket mint elleneit tűri addig, míg hitvallói közé fognak számíttatni, valamint az Isten városában, míg az e földön zarándokol, az ő felekezetűkből is vannak olyanok, kik a szentségek által vele összekapcsolvák ugyan, de vele a szentek örök boldogságában nem részesülnek, kik nem átallanakrészint alat- tomban, részint nyilván zúgolódni a pogányokkal azon Isten ellen, kinek szentségét hordozzák, s majd amazokkal a színhelyeket, majd velünk a templomokat látogatni. Azonban ilyenek megjavulása felöl annyival kevésbbé kell kétségbeesnünk, mivel legnyilvánosabb elleneink közt is rejlenek hitsorsosink, kik mint ilyenek, most még önmagok előtt is ismeretlenek. Ezen két város egymásba van fonódva és elegyedve e földön, míg a végítélet szét nem választja; ezek kezdetéről, fejlődéséről, és végéről mindazt mit fölemlíteni szükségesnek látok, a mennyiben Isten segíteni fog, előadom, és pedig az Isten városának dicsőségére, mely ellenfelével párhuzamba helyezve, világosb fényben fog feltűnni.

XXXVI.

Mely tárgyakról leszen szó az alább következő vitatásban ?

De van még valami mondanivalóm azok ellen, kik a római köztársaság szerencsétlenségét a mi vallásunknak róják föl, minthogy megtiltá nekik isteneiknek áldozni. Azonban gondolják csak meg, mily sok és nagy csapás érhette, sőt érte is e várost vagy az uralma alatti tartományokat még mielőtt áldozataik el lettek volna tiltva : e bajokat kétségkívül nekünk rónák fel, ha vallásunk már akkor is fenállott, vagy hasonlóképen megtiltotta volna szentségtörö áldozataikat. Továbbá meg kell mutatnunk, mely szokásaikat, és miért kegyeskedett az igaz Isten, kinek hatalma alatt van minden ország, birodalmuk növelésére segíteni, és hogy mennyire nem segíték azok, kiket isteneknek hittek; sőt inkább megcsalva és kijátszva őket, ártalmukra voltak. Végül azokról fogok szólni, kik jól-