Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)
I. Könyv
30 XX. Nincs tekintély, mely a keresztényeket bármilyen okból is szándékos gyilkosságra jogosítaná fel. Nem hiába nem találunk a hiteles szent könyvekben csak egy helyet is, melyben Isten parancsolná vagy megengedné az öngyilkosságot, még a halhatatlanság elnyerése, vagy valamely szégyen elkerülése, vagy az at- tóli megmenekülés végett sem. Mert midőn a törvény mondja : „Ne ölj“1) tiltja egyszersmind, hogy magunkat se öljük meg ; főkép miután nem tette hozzá „felebarátodat“ mint midőn a hamis tanúbizonyságot tiltja, mondván : „Hamis tanúbizonyságot ne szólj felebarátod ellen.“2) Mindazonáltal ne gondolja magát valaki a bűntől tisztának, ha maga ellen mond hamis tanúbizonyságot, mert a felebarát iránti szeretetnek mértékét a szeretőnek önmaga iránti szeretete képezi, minthogy írva van : „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat.“3) Továbbá, ha nem kevésbbé bűnös az, ki maga ellen tesz hamis tanúbizonyságot, mintha ugyanezt felebarátja ellen tenné, jóllehet a parancsolat, mely a hamis tanúbizonyság tételét tiltja, azt felebarátunk ellen tiltja; és e parancsolatot roszúl értve, valaki azt is gondolhatná, hogy általa nincsen eltiltva az önmaga elleni hamis tanúbizonyság: menynyivel inkább kell azt tartanunk, hogy az embernek nem szabad magát életétől megfosztani, minthogy ezen parancsolatból : „Ne ölj“ semmi sem adatván hozzá, senki, tehát bizonyára az sincs kivéve, kinek a parancs szól. Némelyek e parancsot még a vad és háziállatokra is ki akarják terjeszteni, mintha ezen törvény értelmében egyet sem lenne szabad azokból megölni. Miért nem mondják még, hogy a növényt sem, szóval semmit sem szabad elveszteni, mi a földben gyökerezve nyeri tápanyagát és életét? Mert hisz ezen habár nem érző tárgyaknak is életet tulajdonítunk, és így meg is halhatnak; következőleg ha ellenökfordítjuk erőnket, mégis lehet gyilkolni. Az apostol a növények magvairól mondja : ') Mrirfp* IT. K. XX,13.. és Mégse» V. K. V, 17. — Ugyanott 16. és 20,-8) Máté XMT, 39.