Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)
VIII. Könyv
346 elmondani. Sokat mond ugyanis az egy igaz Istenről s világ teremtőjéről, mik az igazsággal megegyeznek. Es nem tudom mikép süllyed le szíve setétségében ilyesekre, hogy az embereket folytonosan azon isteneknek vesse alá, kiket vallomása szerént magok faragnak s hogy ezek jövő elpusztulását sirassa. Mintha lehetne valami szerencsétlenebb oly embernél, ki fölött saját bálványai uralkodnak: miután könnyebb, hogy, tisztelve az általa készített isteneket, maga is megszűnjék ember lenni, mint hogy tisztelete által az általa készitett szobrok istenekké lehetnének. Könnyebben történik ugyanis, hogy az ember feledve magosabb helyzetét állattá törpüljön, mint hogy az Isten hasonlatosságára teremtett műnek, vagyis az embernek emberi mű tétessék elé. Miért is, valóban elpártolt attól, ki őt teremté. III. E hiú, hamis, veszélyes és szentségtörő dolgokat siratta egyptomi Hermes, tudva lerontásuk jövőjét: de oly szemtelenül siratta, a mily alaptalanul ezt előrelátta. Nem nyilatkoztatta ugyanis ki néki a sz. Lélek úgy, mint a látnokoknak, kik ezeket előrelátva örömmel mondák: „Vájjon csinálhat-e az ember magának isteneket kik istenek?“ És más helyen: „Es leszen azon a napon, így szól a seregek Ura, kiirtom a bálványok nevét a földről, hogy soha többé emlékezetben ne legyenek.“ Mi pedig különösen Egyptust illeti, erről Isaias így jövendöl: „Remegnek előtteEgyptom bálványai és szíve testében olvadoz s több ilyfélék. Ezekhez tartoznak azok is, kik tudva a jövőt, azt jöttekor örömmel íogadák: milyen volt Simeon, Anna, kik tüstént ráismertek a született Jézusra: Erzsébet, ki ihletve fogantatását is megismerte: és Péter, ki az Atya sugalatából mondá: „Te vagy Krisztus az élő Istennek Fia.“ Ezen egyptusinak pedig azon szellemek adák tudtára pusztulásuk jövőjét, kik a testben jelenlévő Urnák reszketve mondák: „Azért jöttél-e ide : hogy időnek előtte gyötrenél minket“ ? Vagy azért, hogy korán történt az, mit vártak ugyan, de későbben; vagy, hogy azon vésztőkét értették, mely az elárulás szülte megvetésből ered. És ez az idő előtt vala, vagyis : az Ítélet ideje előtt, midőn örök kárhozatra fognak taszíttatni mindazon emberekkel, kik társaságukhoz
