Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)

VIII. Könyv

331

Platót pedig Labeo, mint már a 2-ik könyvben is emlí- tém, a félistenek közé sorolja. Ugyanezen Labeo a rósz istenségekről azt hiszi, hogy véres áldozatok és holmi esedezésekkel engeszteltetnek ki, a jók pedig játékokkal és más örömgerjesztő vígságokkal. Honnan tehát az, hogy Plato félisten létére nem a félisteneknek, hanem az isteneknek, még pedig a jóknak ezen általa ocsmányoknak tartott élvezeteket oly szilárdiil megtagadni merészli ? Valóban ez istenek magok megcáfolják Labeo e véleményét ; mivel Latinius irányában nemcsak kicsapongóknak és pajzánoknak, hanem kegyetlenek- és rémítőknek is mutaták magokat. Válaszoljanak mindezekre a plato- nicusok, kik mesterük nézete szerint minden istent jó, becsületes s a bölcsek erénytársainak tartanak és minden más véleményt az istenekről kárhoztatnak. Megfelelünk, mondják. Figyelemmel kisérjük tehát őket.

XIV.

Azok nézetéről, kik háromféle eszes lelket különböztetnek meg, úgymint: a mennyei istenek, égi daemonok és földi emberek lelkeit. I.

I. Mindazonélő lények, mondják ők,melyekeszeslélek- kel bírnak, három nemre osztatnak, úgymint: istenekre, emberekre és daemonokra. A világ legfelső részében honolnak az istenek, a legalsóban az emberek, a daemonok pedig középen; mivel az istenek a mennyben, az emberek a földön, a daemonok a levegőben laknak. Valamint lakhelyökre, úgy természetökre nézve is méltóságuk különböző, következőleg az istenek, az embereknél és a daemonoknál hatalmasbak; az emberek ellenben az istenek s daemonok alá helye zvék, valamint lakhelyök (a föld) alkatrészei, úgy természetük milyenségére nézve is. A középen álló daemonokat tehát vallamint a nálok fentebb tartózkodó isteneknek eléje : úgy az alantabb lakó embereknek utána kell tennünk. Mert az istenekkel közösen bírják a test halhatlanságát ; az emberekkel pedig a lélek szenvedélyeit. Ennélfogva mint mondják, — nem is csoda, ha a játékok ocsmányságaiban, és a költőnek koholmányaiban is gyönyörködnek, mivel az emberi indulatok által ők is elragadtatnak, melyektől az istenek tökéletesen mentek.