Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)
VIII. Könyv
323 mely logicának vagyis értelminek neveztetik tőlük ; távol legyen, hogy azokkal hasonlítsuk össze, kik az igazság megítélését a test érzékeinek tulajdonították, s azt állíták, hogy mindent az ő hitetlen és csalfa szabályaik szerint kell megítélni, milyenek az epicureusok és az ezekhez hasonlók; sőt magokkal a stoicusokkal is, kik a vitázási ügyességet,melyetkimondhatatlanűl szerettek és dialecticá- nak neveztek, testi érzékektől származtatták. Szerintök az érzékekből származik az, hogy a lélek fogalmakat fog fel, melyeket «mna-nak neveztek, azaz ama dolgok észrevételének, melyeket fogalom-fejtés által meghatároznak, valamint azokban a tanulásnak és tanításnak rendsze- re is. En leginkább azon csodálkozom, hogy miután csak a bölcseket mondják szépeknek, miféle testi érzékekkel látják a szépségét, mily testi szemekkel szemlélik a bölcseség alakját és diszét? Ellenben a platonicusok, kiket méltán a többiek fölé helyezünk, megkülönböztetik az észszel felíoghatókat az érzékek által észrevehető dolgoktól, az érzékeket sem fosztván meg képességöktöl ; de ezenfelül nem is tulajdonítva nekik többet, minta mennyire képesek. Az ész világát pedig arravalónak mondották, hogy általa mindent, magát az Istent is, ki mindeneket teremtett, megismerjük. VIII. Az erkölcsi bölcseletben is a platonicusoké az elsőség. A hátralévő rész az erkölcsi, görögül tiSixrj ; ez a legfőbb jót keresi, melyre minden cselekedetünket irányozzuk, melyet nem másért, hanem maga magáért óhajtunk, és azt elérve semmire sincs már szükségünk ahhoz, hogy boldogok legyünk. Ugyanazért végcélnak is nevezzük,mert érette akarjukatöbbieket,m agátpedigcsakönmagáértakar- juk.Ezenboldogító jót némelyek a testből, mások a leiekből, ismét mások mindakettőbó'l származtatván, azt állítják, hogy az emberben van. Láták ugyanis, hogy az ember lélek- és testből áll, tehát — gondolák — e kettő valamelyikéből vagy mindkettőből együtt véve származik a jóllét; a végjót azonban, mely által boldogokká lennének, melyre minden cselekedetüket irányoznák, tovább nem keresők. 21*
