Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)
VIII. Könyv
— 320 vén, féltve kérte Sándort, hogy, miután anyjával azt Írásban közölte, ez irományt égesse meg. Tehát nemcsak a mesés és polgári istentan némúljon el a platoni- cusok előtt, kik az igaz Istent a világ teremtőjének, az igazság kijelentőjének, s a boldogság adójának mondották; de mindazon bölcsészek is engedjenek az egyetlen igaz Isten ily kitűnő ismerőinek, kik a természet anyagának elemeit testiekben elmerült gyönyörködő elmével a dolgok lényegének lenni állíták, igy Thales a nedvességet, Anaximenet a levegőt, a stoicusok a tüzet, Epi- cur a parányokat, vagyis azon finom anyagrészecskéket, melyeket sem részekre osztani, sem érezni nem lehet, s mindazok, kiket előszámlálni fölösleges, akár egyszerű, akár összetett, akár élő, akár életnélküli testeket állítottak a világ létokának. Némelyek ugyanis azt hitték, hogy életnélküli dolgokból élő dolgokat hozhatnak létre; mint az epicureusok; mások, hogy az élőkből lesznek élők és nem élők, de mégis testből, test. így a stoicusok a tüzet vagyis az anyagi világ négy elemeinek egyiket élő, bölcs, és magát a világ-ot és minden benne foglaltató dolgok teremtőjének, következőleg a tüzet Istennek tartották. Ezek, és a hozzájok hasonlók, kinek lelke a testiség bilincsei által volt lenyűgözve, csak — is lelköknek ilyen sugallatait állíthatták. Ugyanis önmagában vala azt, mit nem láttak, és még akkor is önmagokban képzelték azt, mit magukon kivid láttak, midőn nem láttak, hanem csak gondolkodtak. Egy ily gondolat s szemlélet azonban még nem test, hanem csak képe a testnek ; az pedig, mi által a lélek a testnek ezen képét látja, sem test, sem a testnek képe ; és egészen világos, hogy az a mi látja és Ítél, vájjon a testnek képe szép vagy nem, kétségkívül fölülmúlja azt, a mi fölött ítéletet hoz. Ez pedig, a mi ítél, az ember esze és az eszes lélek természete, mely kétségkívül nem test, miután ezen még a gondolkozó lélekben szemlélt és megítélt testnek képe sem test. Tehát a föld, viz, levegő, vagy tűz, sem az, mely négy testből, mint ugyanannyi elemből, áll a világ. Továbbá, ha a mi lelkünk nem test, hogyan lenne az Isten, e lélek teremtője, test? Némúljanak el tehát ezek is a platonicusok előtt, engedje-