Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)

VIII. Könyv

Vili. KÖNYV.

Itt a platonicusokkal, kik méltán a többi bölcsészek fejeiül tekinthetők, s a keresztény hithez némileg közelítenek az istentan harmadik neméről, mely természetinek (naturalis) neveztetik, s az ehhez tartozó istenekről vitatkozva, azon kérdést fejtegeti, vájjon ezeknek tisztelete használ-e valamit a halál utáni örök élet elnyerésére. — Mindenek előtt megcáfolja Apulejust és mindazokat, kik a daemonokat mint az Isten és emberek közti közbenjárókat és tolmácsokat, akarják istenitiszteletben részesittetni, és megmutatja, mily vétkesek e szellemek, hogy ők, kik — mint ez bizonyos — a költők szentségtörö koholmávnyait, agyrémeit, a színpadi bohóságokat, a bűvészetek ármányait és vétkeit, melyeket a jámbor és bölcs emberek utálnak és kárhoztatnak, meghonosították, pártolják, és azokban gyönyört lehlek, az embereket jó istenekkel semmikép ki nem engesztelheti.

—'©(gr

I.

A természeti istentan kérdéseiről nagyobb tudományú bölcsészekkel kell vitatkozni.

Jelenleg sokkal feszültebb figyelemre van szükségünk, mint a í'önebbi kérdések és könyvek tárgyalásában. Azon istentanról ugyanis, melyet természetinek hívunk,