Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)
VII. Könyv
*293 alá vala rendelve, mi okból vesztette el? Hisz öt most azáltal, hogy visszafolyó hullámnak nevezitek, a tenger felszínére helyezőtek. Talán azért szorította le haragjában férjét a tenger fölszinéröl, mivel Yeniliát ágyasául fogadta ? XXIII. A földről, melyet Varro istenít, azért, mivel a világ lelke, melyet istennek vél, testének ezen alsó részét is körtilfolyja, és így neki isteni erőt kölcsönöz. I. Egy a föld, melyet ugyan állataival betöltve szemlélünk, de mégis miért akarják, elemeiben ez oly nagytestet és a világ legalsó részét, istennővé tenni ? Tán mivel termékeny? De ezen esetben miért nem magok inkább az emberek istenek, kik azt művelve megtermékenyítik, de nem midőn imádják, hanem midőn szántják? De a világ lelkének azon része, — mondják — mely a földet övezi, teszi azt istennővé. Mintha az ember lelke, melynek léte kérdést sem szenved, nem sokkal szembetűnőbb volna, és az emberek mégsem tartatnak isteneknek, süt, — a mi még sajnosabb — az emberek azoknak rendeltetnek alá, kik nem istenek, a kiknél ök jelesebbek, de a kiket nekik csodálat- és szánalomra méltó tévely következtében tisztelniük és imádniok kell. Pedig épen Varro, ugyancsak a főbb istenekről írt könyvében az egész és egyetemes természetben a szellemnek három fokozatát különbözteti meg; az első az, mely a test minden élöré- szein áthat, és érzéssel ugyan nem, de élhetési erővel bír; ezen erő — úgymond — testünkben csontjainkat, körmeinket és hajzatunkat árasztja el ; így a természetben a fák érzés nélkül táplálkoznak, nőnek és természeti sajátságuk szerint, élnek. A szellem második fokozata az érzés, és ez szemünk-, fülünk-, orrunk-, szánk-és tapintatunknak sajátja. Végül a szellem harmadik fokozata a legfelső, és ez a lélek, melyben az értelmiség kitűnő, és oly része a szellemnek, melyet az emberen kiviil egy halando lény sem mondhat magáénak. A világ lelkének ezen része — úgymond — isten, bennünk pedignemtőnevet visel. Az érzéketlen kövek pedig és a föld, melyeket a
