Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)
VII. Könyv
282 szereti, ne bármely istent, hanem magát az istenek királyát látszassák szeretni. Egészen más volna, ha gazdagságnak nevezték volna ó't ; mert más a gazdagság, más a pénz. Ugyanis gazdagoknak mondjuk a bölcseket, igazakat és jókat is, kiknek tán vagy semmi, vagy kevés pénzök van, t. i. inkább erényeikre nézve gazdagok, miáltal még anyagi szükségeikben is elég nekik az, mijök van; szegényeknek nevezzük ellenben a mindig szűkölködő' és sovárgó fösvényeket, kiknek bármily sok pénzök van, eme bővelkedésök dacára is mintegy képtelenek nem szűkölködni. Az igaz Istent tehát helyesen mondjuk gazdagnak, nem ugyan pénz tekintetéből, hanem mindenhatóságára nézve. A pénzes emberek is gazdagoknak hivatnak : ha azonban még több után sóvárognak, bensőleg szegények. Ellenben a pénzben szü- kölködőket szegényeknek tartják, kik ha bölcsek, bensőleg gazdagok. Már most minő lehet azon istentan, egy okos ember előtt, melyben maga az istenek királya, oly dolog nevét viseli, mely után józan észszel senki sem eseng? íme mennyivel célszerűbb lenne, hahögy ezen tan oly üdvös oktatást foglalna magában, mely az örök életre vezérel, s ha a világkormányzó istent nem pénznek hanem bölcseségnek nevezné, a ki iránti szeretet megtisztít a fösvénység szennyétől, azaz a pénz szeretetétől. XIII. Arról, miszerint Saturnus és Genius ismertetésekor kisül, hogy mindkettő ugyanazon egy Jupiter. De minek is többet beszélni Jupiterről, kire tán minden többi isten visszavihető, lígy hogy közölök legtöbbnek léte nem egyéb hiú képzelődésnél, miután mindannyi isten maga Jupiter, akár úgy vegyük a dolgot, hogy ezek Jupiternek részeit s különböző hatalmát képezik ; akár pedig úgy, hogy lelkének ereje, mely az egész világon szétömöl, valamint ezen látható világ egyes részeitől, úgyszintén a természetben nyilvánuló sokszerű működésétől mintegy több isten nevét nyerte. Mert mi is az a Saturnus : „Egy a főbb istenek közöl, mondja ő, kinek hatálma van a magvak fölött.“ De hiszen Valerius
