Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)

V. Könyv

198

o maga nyilván ostromolja a jövő előretudhatását. Mindezt pedig úgy látszik, azért, nehogy elfogadván a végzetet, a szabad akaratot legyen kénytelen tagadni. Mert a jövő előretudásának oly természetes következményeűl tartja a végzetet, hogy, ha az megengedtetik, ezt tagadni egyáltalán nem lehet. De bármilyenek legyenek is a bölcsészeknek vitái és tekervényes civódásai : mi, valamint egy legfőbb és igaz Istent vallunk, úgy az ő legfőbb hatalmát akaratát és előretudását sem hozzuk kétségbe. Nem is aggódunk azon, hogy mi, minthogy Isten, kinek előretudása csalhatlan, tetteinket látja, nem saját akaratunkból viszszük véghez azt, mit akarva teszünk. Ettől félt Cicero, midőn az előretudást ostromolta, ettől tartottak a stoicusok is, midőn azt állították, hogy nem minden történik szükségkép, jóllehet minden a végzet folytán történik.

II. Mitől félt hát Cicero a jövő előretudásában, hogy ennek létezését oly hiábavaló okoskodással iparkodott eltagadni ? Ugyanis ha az Isten a jövő minden eseményeit előretudja, azok oly rendben fognak egymásután következni, a milyenben előretudja, hogy következni fognak, és lia ezen előretudott rendben folynak le az események, úgy az Isten előretudja a dolgok rendjét: és ha a dolgok rendje bizonyos, bizonyos az okok rendje is ; mert semmi sem történhetik a nélkül, hogy azt valamely létok meg ne előzze ; ha pedig bizony os az okok rendje, melyben történik minden, a mi történik : akkor — úgymond — mindenek végzet által történnek. Ha pedig- ez így van, semmi sincs többé hatalmunkban, és megsemmisül a szabad akarat: mit ha megengedünk — mond ő — az emberi életet forgatjuk fel; hasztalan hozatnak a törvények, hasztalan leend a feddés, dicséret dorgálás és buzdítás és legkevésbbé sem lesz igazságos a jóknak jutalmazása, a gonoszaknak büntetése. Hogy tehát ezen méltatlan, képtelen, és vészteljes eredményektől megmentse az emberiséget, tagadja a jövő elő- tudását, és a vallásos szivet oly szűk korlátok közé szorítja, melyeknél fogva e kettő közöl egyet választania kell : vagy megengedni, hogy függ akaratunktól valami, vagy pedig elfogadni, hogy a jövő előretudása létez;