Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Sz. Ambrus milánói püspök az egyháziak kötelmeiről irt III. könyve - Első könyv
58 kárát nem tudjátok. Noha ez minden kort, személyt, időt és helyet illet, de a növendéki s ifjúi éveket leginkább díszíti. 82. Korod minden szakában pedig azon kell lenned, hogy a mit tészsz, illő legyen, és életed korodnak megfeleljen. Honnét Tullius véleménye szerint is az illemnek rendszeresnek kell lenni, melynek lényege szerinte a külcsín, rend és a tényhez megkívántaié eszközökből áll; ezeket — úgymond — inkább érzeni lehet, mint szóval kifejezni. 83. Miért hozta föl a külcsint, nem értem, habár ő a testi erőt is dicséri. Mi bizonyára a test szépségét nem nézzük erénynek, a kellemet mindazáltal nem zárjuk ki, mivel a szemérmesség magát az arcot is pírral szokta be- fösteni s vonzóbbá tenni. Mert valamint a művész alkal- masb anyagon nagyobb sükerrel dolgozhatik, úgy a szemérem is a szép testen jobban tűnik ki, de csak úgy, ha a szépség nem mesterkélt, hanem természetes, egyszerű, inkább pongyola mint keresett, melyet nem drága s tündöklő, hanem közönséges öltöny emeljen, nehogy a külcsint az illem és szükség rovására ápoljuk. 84. Maga a hang ne legyen lassú, törött vagy asszonyos, melylyel sokan higgadtságot negélyzenek, hanem bizonyos férfias módot, szabályosságot s erőt mutasson. Mert ez teszi életrendet tartani, minden nemnek s személynek a magáét, megadni. Ez a legjobb rend, melyet tetteinkben kövessünk, ez a legszebb disz, melyet cselekedetünknek kölcsönözhetünk. De valamint a lágy s törött hangot, vagy taglejtést nem helyeslem, úgy a durvát és miveletlent sem. Kövessük a természetet; ennek képe a rend és Hiedelem szabályát tünteti elé. XX. A szemérmesség megőrzése végett kerülni kell a mértékletlen emberek társaságát, az idegenek lakomáit, és a nőkkeli társalgást ; de szúnóráinkat honn istenes és tisztes foglalkozásra kell fordítanunk. 85. A szeméremnek is megvannak maga veszélyei, nem azokat értem,melyekbe önként rohan, hanem azokat,
