Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Sz. Ambrus milánói püspök az egyháziak kötelmeiről irt III. könyve - Első könyv
46 — volt fölösleges eme kitérés, hogyaz olyféle véleményre saját lelkületűk feleljen azoknak, kik másoktól boldogoknak tartatnak, midőn önmaguk nyomorultaknak érzik magukat. Azt gondolám ugyanis, hogy önmaguknak könnyebben fognak hinni, mint nekünk. 48. Ezt bevégezvén, reményiem hogy a többi véleményt is megcáfolom. Először is azok állításáról szólok, kik azt vélik, hogy az Istennek épen nincs gondja e világra , mint Arisztoteles állítja, hogy gondviselése csak a hóidig hat le. Ámde, mely művész hanyagolja el müve gondját? ki hagyja- s mellőzi el mit maga készítendőnek vélt? — Ha méltatlanság nem kormányozni, mit alkotál, nemde nagyobb méltatlanság alkotni, mit nem kormány- zasz? mert valamit nem alkotni, nem igazságtalanság ; de a véghezvittről nem gondoskodni legnagyobb kegyetlenség. 49. Mit mondjunk azokról, kik annyira meggyalázzák magukat, hogy vagy az Istent, Teremtőjüket tagad ■ ják, vagy önmagukat vad és oktalan állatok közé sorolják? Maguk állítják, hogy Isten mindenütt jelen van, mindent az ő ereje tart fen, hatalma s méltósága minden elemet áthat, földet, eget, tengereket; s mégis méltatlansággal vélik őt illetni azon állítás által, hogy az ember elméjét is, melynél nemesebbet nekünk nem adott, áthatja s isteni méltóságának tudományával megvilágítja ! 50. De ezek tanítóját, mint esztelent s kéjencet, maguk a józanabbaknak tartott bölcsek is kikacagják. Mit szóljak Arisztoteles véleményéről, ki azt állítja, hogy az Isten határok közé van szorítva, s mintegy meghatárzott országban tartózkodik; mint a költők regéi mesélik : kik a világot három részre osztottnak gyanítják, úgy hogy esetleg egyik az eget, másik a tengert s harmadik az alvilágot kormányozza, figyelvén nehogy az egymás hatáskörébe beavatkozás által önmaguk közt háborút indítsanak! Hasonlóul állítja tehát, hogy a szárazföldre nincs gondja, valamint a tenger s pokolra sincsen. S miként zárják ki majd a költőket, kiket követnek? *
