Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Sz. Ambrus milánói püspök az egyháziak kötelmeiről irt III. könyve - Első könyv
44 — az ember itélen d-e m e g“ ?*) az az : ember engem nem vádolhat, hogy vétkeztem, ha méltó lennék is e vádra; mert nem nyilvános hiba miatt véltek vétkesnek; hanem a szenvedésekből következtettek vétkeim nagyságára. Látván tehát a szegény ! az istenteleneket jól sükerült szerencsével bővelkedni, önmagát pedig nyomorgattatni, mondja az Úrnak : „Távozzál tőlem! utaidat tudni nem akarom. Mit használ, hogy szolgáltam neki, avagy mi haszon, hogy imádtuk őt? A gonoszok kezeiben vannak minden javak, tetteiket pedig nem látja“2). 43. Dicsértetik Plátóban, hogy törvényei közé a többi közt azt is igtatá, miként az, ki ártatlan ellen vitatkozott, szavaiért, mint helytelenekért, bocsánatot kérjen és az igazság föltalálása s a vita megvizsgálása végett rendeltszemélyt föllebbvalójának ismerje. Mit Tullius annyira helyeselt, hogy a köztársaságról irt könyveiben, ő is ez elvhez állott. 44. Mennyivel előbb áll ezeknél Jób, ki ezt legelső találó föl, s nem a beszéd ékítése végett, hanem az igazság kipuhatolására vélte előrebocsátandónak ! S a kérdést is ő maga oldá meg, hozzá adván : a gonoszok szövétneke kioltatik, s bekövetkezendik romlásuk 3); s Isten, a bölcseség s fegyelem tanítója nem csalatik meg, mert igaz biró; miért is nem a külszin szerint kell megítélni egyesek boldogságát, hanem a belső lelkismeret szerint, mely az ártatlanok s vétkesek érdemeit megkülömbözteti, s a büntetés és jutalomnak igaz és tántoríthatlan birája. Meghal az ártatlan egyszerűsége birtokában és saját jóakaratának bőségében, mintegy zsírral megkövérítve lelkét *)• Ámde a bűnös noha bővelkedni látszik is, noha gyönyörökben él és illattal áradoz, mégis lélek-keserüségben tölti életét, és zárja be az utósó napot, azokból, miket elvendégeskedett semmi jót nem hozva magával, javaiból semmit el nem vivén, csupán vétkeinek bérét. 45. Ezeket meggondolván tagadd, ha teheted, az isteni ítélet megjutalmaztatását. Amaz lelkületével boldog, *) Jób 21, 4. V. — 2) Jób u. o. 14. v. — 3) Jób 21, 17. — 4) Jób u. o. 23. v.
