Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)

Sz. Ambrus milánói püspök az egyháziak kötelmeiről irt III. könyve - Első könyv

- 30 „Az Isten ugyan is némelyeket apostolokká, némelyeket pedig látnokokká,másokat ismét üdvhirdetők ül, másokat meg pásztorok- s tanítókul rendelt.“ 2)

3. Nem tulajdonítom én magamnak az apostolok dicsőségét ; ki is tehetné ezt más, hanemha, kiket maga az Isten-fia választott? nem a látnokok kegyajándokát, nem az üdvhirdetők hatalmát, nem a pásztorok szorgosságát, csak a sz. iratokra fordítom erőmet és szorgalmamat, mely hivatást utolsó helyre tévé az apostol a szentek kötelességei között : s ezt is csak azért cselekszem, hogy tanítási ügyekezetem mellett egyszersmind tanuljak is. Mivel egy az igaz tanító, ki nem tanulta azt, mire mindnyájunkat tanított; az emberek előbb maguk tanúlják, mit tanítsanak, s tőle nyerik, mire másokat oktassanak.

4. Velem még ez sem történt. Kiragadtatván ugyanis a törvénycsarnokból, s a helytartói hivatalból a papságra emeltetvén , tanítani kezdettelek benneteket arra, mit magam nem tanultam. S így történt : hogy előbb kezdenék tanítani, mint tanúlni. Tanulnom is kell tehát és tanítanom egyúttal, mert előbb nem fáradoztam a tanulásban.

II.

A beszéd által sokféle veszélybe jut az ember, melyek óvszeréül a hallgatást állítja a sz. írás.

5. Mit kell pedig mindenek előtt tanúinunk, hanemha hallgatni, hogy helyesen beszéljünk ; ne hogy előbb ítéljen el tulajdon szavunk, mintsem másé feloldozna? Mert írva van: „A te igéidből fogsz kárhoztatni“1); miért sietnél tehát a kárhoztatás veszedelmébe beszéded által, midőn hallgatva biztos lehetnél ? Többeket láttam bűnbe esni beszélve, s alig valakit hallgatva, miért is hallgatni tudni nehezebb, mint beszélni. Tudok többeket, kik beszélni tudnak s hallgatni nem. Ritka eset,

2) Ephes. 4, 11. — ') Máté 12. r. 37. v.