Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Magyarföldi pálmaágak, vagyis magyr hitbajnokok ismertetése
— 34 — s egyháztól, és a szakadár Bizánchoz simulni. E kísérleteket rendesen a magyar király küldötte egyházi férfiak üldözésével kezdék. így ömlék vére 1369-ben Viddin fővárosban egyszerre öt szentferencinek ; ezek valának : M i k- lós atya, kit szigorú életmódjáért dicsérnek, mert 16 esztendeig kenyéren s vizen kivül egyébbel nem táplálkozék, sőt testét vas lemezek, lábszárait vas perecekkel sanyar- gatá; szász Antal atya, ki remek szónoki tehetsége, György atya, ki alázatossága által tűnt ki; továbbá e két szerzetes ; Fulginói Tamás, ki mint az önsanyargatás, László, ki mint az ima s elmélkedés embere ma- gasztaltatik. Társaik futás által megmenekülének a szaka- dáros bőszültség elől : de ők imolájokban összegyűlve ima között várakozának sorsukra, s a betörő szakadároknak bajnok elhatározással engedék át magukat. Bazareth értesülvén befogatásukról, a kalugyereket küldé hozzájuk, miszerint kisértenék meg őket a katholika egyháztól eltántorítani; azonban az így keletkezett vitatkozásban a fényesen legyőzetett kalugyerek pironkodásukat kegyetlenséggel sietének eltakarni, s még a király engedélyét sem várván, az öt szerzetest meggyilkolák, és tetemüket a város alatti mezőre vetették, hol angyalizengelem s égi fénytől körülömölve több csudára méltatának, miglen a kiáradó Duna hullámaitól elsodorva, annak medrében leiék föl sírjaikat. — Ezen öt bajnok sorsát még sok elfogott szerzetes osztá. * * * Most következik a szentferenciek leghősiebb korszaka, mely ugyan a szerzetházak szaporodását illetőleg épen nem vala aranykor, de igen a kifejtett munkásság és föláldozás tekintetéből. Ök valának, kik a kereszt legnagyobb ellensége, a töröknek megjelenése által nem mindünnét engedék magukat kimozdítatni, hanem a legvégsőt is bevárva, keresztény feleik között maradának, gondjukat viselvén, és szenvedéseikben tettleg résztvevén. így történt azután, hogy az igénytelen külsejű szerzeteseket utójára a törökök is megszívelék maguk között ; sőt mint a gyón-
