Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Magyarföldi pálmaágak, vagyis magyr hitbajnokok ismertetése
ezred múlva phoenixként látjuk megújulni édes hazánk szivében, a pilisi hegyek homályában, melybe b. Ozséb esztergomi kanonok székhelyét elhagy va félrevonula, hogy thebaei szent Pál, az első remete szellemét követve, azt magába szíja s örökölje. Ez azon férfiú , ki a magyar nemzet lomdús dicskoszorúját a még hiányzott galylyal ékesítéaz egyetlen magyar szerzetben, a pálosokban, mely ott félezreden át megirigyelt fénynyel ragyoga és feledhetlen bájillatot áraszta mignem egy gyöngédtelen kéz onnét virág- jában leszakítá, s elbervasztá örökre... Nem bocsátkozhatva a pálos történelem tömkelegébe, célunkat illetőleg siettünk előszámlálni hős férfiaikat, kik közöl Csepellényi Gryörgy, Török Márton és Sweteney Miklós atyákat már máskor bemutattuk. 1473-ban zsákmányszomjas török nyomula be hazánk határain, mialatt Mátyás a csehek ellenében aratá győzedelmes babérait, és akadálytalan ronta Nagyváradig, mindent pusztítva útjában, s megyénként fűzvén rabláncra a gyámoltalan lakosságot. A törökök ezen kalandját tetemesen megsinlék a pálosok is, nevezetesen ezeknek kápolnai zárdája, melyben akkor az agg Subácy Antal főnöksége alatt huszonnégyen őrködének a szerzetes fogadalmak felett. A kíméletlen pogány kar elérvén a magánydát, nemcsak teljesen kifosztá, hanem az isteni vallás iránti gyülöl- ségből földig le is rontá, sőt az ártatlan remeték közöl n é- gyet azonnal lemészárolván, a többit magával hurcolá. A lebilincseltek között látjuk az agg perjelt is ; mint szerzetöltönye, oly hófehér fürtök folyák körül redős homlokát s oly hosszú szakáll rezge keblén; tagjai már megroskadozának élte, de még inkább önsanyargatása hosz- szu pályáján: de mindemellett a bilincsekben is élénk arc s a tiszteletet parancsoló tekintet eléggé tanuskodék lelke meg nem tört ereje felől. Úgy látszék, mintha láncait öröm- sugáros szemmel vizsgálgatná, s midőn leölt négy társáról szóla, mintha irigyelné sorsukat. Ám betelt titkos vágya. Aggsága miatt ugyanis nem haladhatván a visszavonulásban szinte rohanó rabló kalandorokai, mivel szerzetes s így Isten szolgája vala, nem bocsáttatott szabadon, hanem kö- nyörületlenül megkínozva agyonüttetett. — 24 —
