Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)

Magyarföldi pálmaágak, vagyis magyr hitbajnokok ismertetése

— 19 —

mait, az ifjú János király azokat magának tartván fel, valamint az erdélyiét is, kiutasítván Bornemisza Pál püspököt országa határaiból. A püspök buktát a káptalané követte ; ugyanis Kendi (nyakazó) Antal 1557-ben azt szétüzvén, protestáns szónokokkal tölté be helyét, s midőn a katholi- kusoknak újra sikerűié a tagokat székhelyökre visszahívni: Kendi újra Váradon termett ellenük. 1565-dikisz.Iván havának 22-dike volt azon nap, mely vajha örök homályban maradva, soha sem viradt volna! E napon raboltatá ki János Zsigmond sz. László fényes ravatalát, a szent tetemeket tiszteletlenül szétszóratván. E tényhez hasonlót magyar ember még nem követett el . . . így következett be 1566-dika, melynek Reminiscere Vasárnapján az erdélyiek, kiknek jogkörében álla Várad is, Tordán elhatározták, miszerint „a katholikus egyházi személyek, ha hitüket elhagyni nem akarják a birodalomból számüzettesse- nek, az egyházi javak pedig mindenesetre a fejedelemnek odaitéltetnek,“ egyszersmind Virágvasárnap tűzetvén ki végrehajtási határidőül. E cikkely következtében jelene meg Kendi újra Váradon, és mivel a káptalan a lemondás- és távozásról Virágvásáraapig még csak hallani sem akara : azért e nagy napon a pálmaágas körmenettel a várba visz- szatérő kanonokokat a kapunál megállítá, s midőn tett kérdésére: váljon eddigi makacsságukat jóváteendők, akarnak-e az új valláshoz szegődni, határozottan tagadó választ nyere : őket, — a fiatal prépostot Rhédey Ferencet kivéve — egytől egyig lemészároltatta, tetemeiket a vár sáncaiba dobatván. Mily szépen illenének e férfiak kezébe a virágvasárnapi pálmaágak! . . . A káptalan drágaságai elraboltattak, sőt Magyaásy Kristóf, nem rettegett kezét Isten házára is emelni, lerontatván a székesegyház szentélyét, s magát a hajót a szent képek megsemmisítésével a protestánsok fészkévé tevén. A káptalan pótlására a tordai gyűlés három protestáns hitszónokot nevezett.

Az egri kápta 1 ant hasonló csapás érte 1619-ben, mit majd minden történetírónk feljegyzett, de szinte csak ily átalánosan mint a nagyváradi p á 1 m á s ünnepet. Eger bevétele után 1596-ban a káptalan Kassára, innét 1609-ben Rimaszombatba, végre 1613-ban országgyűlési rendeleti-