Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Magyarföldi pálmaágak, vagyis magyr hitbajnokok ismertetése
getegében pálmákat keresve, ösvény télén s járatlan helyeken bolyongánk vezér nélkül : nagyon valószínű, hogy sokat kikerülve vagy szemügyre nem véve jutottunk ki e rengetegből — a magyar egyháztörténetből. Egyébiránt az egyéni emlékezet hézagaihoz hasonlag hiányosak történeti emlékeink. Kitűzött célunkat illetőleg, t. i. midőn a hitvédelem és hitterjesztés magyar bajnokait kerestük, egészen azon helyzetben valánk, melyben az országlati történelem hasonirányu búvárai ; a csatát kijelölni és meghatározni többnyire tudnák, de a benne dicsőén elvérzetteket csak igen felesen vagy épen nem. Ott a kereszténység első csatája a magyar birodalom területén a nemzeti pogánysággal, kezdetét véve Kupa s Gyula lázadásától s Vatha meg Jánus gyász- emlékű dulásával végződve. Hogy e csata mezején számosán hulltanak el a keresztény hitbajnokok közöl, folebb kimutattuk, *) hozzávetvén azt is, hogy a történet alig emlékszik négy hősünk nevéről. Ott a második csata, melyet a magyar hitterjesztők vivának a kun és tatár pogányság ellen, valahányszor ennek vad csordái hazánkba becsaptak, vagy saját hónukban a magyar hittérítők által főikerestettek. Az összeütközés bizonyos : de vigasztalásunkra alig maradt föl nehány hősünk neve. A harmadik küzdelem a bosnyák eretnekséggel húzódott egy századnál tovább; a harc kemény volt, mint maga az eretnekkonokság : a tusamezőt az erőszak fegyvereivel nem harcoló katholikus hátvédek sorából oly számosán fedék, hogy e számhoz képest jelenleg névszerint csak keveset ismerünk. Ott a negyedik csata szinte hitvédelem ügyében a rajongó húszfélékkel : ámde az elhullott nemesek névsorát az angyalokon kivül más alig jegyzetté föl, miután emlékeink ily általánosságokon kivül, hogy példaúl Lechnicen több szerzetest halálra kinozának, névszerint csak egyetlent neveznek meg, jóllehet e küzdelmet mind igen véresnek és borzasztónak állítják. — 4 — *) Pálmaágak I. 1855, az előszóban.
