Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)

Aranyszáju Szent János Konstantinápoli érsek A papságról irt hat könyve - Hatodik könyv

- 325 ­gem csak rövid időre is elhagyj ; mert most inkább mint valaha szükséges ránk nézve az együttlét. János : Én pedig mosolyogva mondék : Ugyan miben segíthetnélek a fog­lalkozások oly nagy halmazában? De minthogy ez óhaj­tásod, vigasztalódjál szeretett egyházfő, valahányszor gond­jaid nyugvást engednek, oldalad mellett leszek, és vi­gasztalni foglak, s mennyire lehetséges leend sohasem ha- gyandlak el. Erre ő még jobban könyezve fölkelt; én pedig kar­jaimba zárva megcsókoltam a férfiút, és elkísérve intém, hogy a történtet szilárdan tűrje, e szavakkal : Bízom Krisz­tusban, ki téged ezen tisztségre meghívott, és nyájának pásztorául rendelt, miszerint ezen szolgálatodból oly nagy érdemet merítendesz, hogy a veszélynek ama napján engem is az örök hajlékba be fogsz vezethetni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom