Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)

Aranyszáju Szent János Konstantinápoli érsek A papságról irt hat könyve - Hatodik könyv

309 ily könyörgéshez még Mózses vagy Illés bizalma sem lehet elégséges; mert úgy járul az Istenhez, mintha az egész világ gondját ő viselné, mintha mindnyájok atyja ő lenne, kérvén öt, hogy .a hadakat elnyomja, a zavarokat lecsillapítsa, a békét, jólétet, s mind az egyeseket, mind a közjót fenyegető veszélyeket ideje korán elhárítsa. Azokat, kikért imádkozik, annyira fölül kell múlnia mindenben, a mennyire az elöljárónak alattvalóit. Midőn pedig a sz Lelket hívja segítségül, midőn ama magasztos áldozatot mutatja be, s a mindenek urát ájtatosan kezeli, kérdem, kik közé sorozzuk őt? Mily tisztaságot, s mily áhítatot követelendünk tőle? Gondold meg, milyennek kell lenni a kéznek, milyennek a nyelvnek, mely azon szavakat, elmondja, mily szentnek s tisztának a szívnek, mely ily Urat elfogad? Akkor az áldozárt angyalok környezik, az égi hatalmak egész serege hangoztatja szavát, az oltár környezetét ők foglalják el az ott fekvőnek tiszteletére, mi már azokból is kitetszik, mik akkor ott történnek. Nekem egykor valaki beszélé, miszerint egy tiszteletre méltó és gyakori jelenésekre érdemesítetek aggastyán rnondá, hogy egy ízben ily látványra méltattatok ; látott, t. i. — a mennyire csak szemei elbirhaták — ragyogó fényű ruhákba öltözött számos angyalokat, kik az oltárt király előtt fölállított katonák módjára, lehajtott fővel vevék körül; mit magam is elhiszek. Egy más pedig saját tapasztalását s nem másét adván elő, rnondá, hogy az e földről költözendők lelkét, ha a szent titkokhoz tiszta öntudattal járultak, az angyalokbéreltszolgákként vezetik át környe- zetökben a túlvilágra. Te még sem borzadsz ily lelket szent titokba beavatni, s a szennyes ruhába öltözöttet, kit Krisztus a többi vendégeskedők közöl kizárt, papi méltóságra emelni. Az áldozár lelkének az egész mindenséget megvilágító fényként kell ragyognia. Az én lel kémét' pedig, rósz öntudata miatt, oly sötétség környezi, hogy általa elfódve, Urára bizalommal sohasem tekinthet. Az áldozárok a világ sava : ki fogja pedig az én ügyetlenségemet és járatlanságomat könnyen eltűrni, hanem te,ki engem hőn szeretsz? Mert annak, ki ily magasztos tisztségre érdemesíte- tik, nemcsak szeplőtelen életűnek, hanem igen eszélyesnek