Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Aranyszáju Szent János Konstantinápoli érsek A papságról irt hat könyve - Negyedik könyv
278 log így legyen, mint mondod legjobb férfin'. nem hogy megnyerjem azt, mit épen most kerülék el; mert habár semmi büntetés sem fenyegetne is, ha hanyagul s ügyet- lenül őriztem volna Jézus nyáját, mindamellett legnagyobb büntetés lenne számomra , ha hálátlan volnék az iránt, ki reám oly nagy ügyet bizott. Ugyanis mi végből kívánhatnám, hogy véleményed hibás ne legyen? hogy a nyomorultaknak és szerencsétleneknek, ily nevezet illik azokra, kik méltatlanul járnak el ezen kötelességükben, mondjad bár ezerszer is, hogy erőszakkal lőnek azon hivatalra kényszerítve, hogy ezeknek, mondom, sikerüljön kikerülni az örökké elolthatlan tüzet, a külső sötétséget s azon férget, mely soha meg nem hal ; hogy ketté ne vágassanak s el ne veszszenek a képmutatókkal együtt. Ugyan mit tegyek kedvedért ? De nem úgy áll a dolog ; koránsem. És ha úgy akarod, a mondottak igazságát megmutatom összehasonlítva a papi tisztet a királyi méltósággal, melyet az Isten koránsem becsül annyira, mint a papságot. Saul, Cis fia, nem önmaga tett lépéseket a királyi méltóság elnyerésére; hanem szamarainak keresése közben jutott a látnokhoz, s azokat indokolta tőle, de ez a királyi méltóság elvállalására szólította fel őt. Azonban ő nem siete azt rögtön elfogadni, habár ajánlotta is neki a látnok, hanem ha- bozék s vonakodék mondván: „Ki vagyok én és mily en az én atyai házam?“1) És váljon megszünteték-e eme szavai Isten haragját, midőn a tőle nyert méltósággal visszaélt? s ő mégis mondhata az őt dorgáló Salamonnak : betolakodtam-e én ezen hivatalba? magányban, csöndesen s tétlenül akartam tölteni éltem napjait, de te engem e hivatal viselésére kényszerítettél. Ha szerény állásomban megmaradok, tán elkerülöm e bajokat; mert, mivel közember s alacsony származású valék, e hivatalra soha sem választattam volna meg: s Isten nem is bizta volna reám az amalekíták elleni háborút, mi ha elmarad, e bűnt sem követem vala el. De mind ez kevés mentség, de nem csupán kevés, hanem veszélyes is, és Isten haragját mindinkább fölingerli. Annak ki érdemeinél naKir. I. 9.
