Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Aranyszáju Szent János Konstantinápoli érsek A papságról irt hat könyve - Harmadik könyv
- 275 tik. Váljon ki oly szilárd, hogy ennyi vádlónak ellen állhasson, és magát úgy viselni, hogy vagy épen ne gyalázzák vagy pedig rágalmaikat megvethesse? Mert egy vádlójának sem kellene lenni, de ha ez lehetetlen legalább az ellene fölhozott hibák ellen védje magát. Hogy ha ez is nehéz lenne, minthogy némelyek örömüket lelik az ok- és alap- nélküli rágalmazásban, szilárd lélekkel kell ezen rágalmakat tűrnie. Mert ki joggal vádoltatik, könnyen eltűrheti a vádat, minthogy nincs szigorúbb vádló az öntudatnál, s ettől vádoltatván könnyen eltűri a külső s ép azért enyhébb vádlókat. Ellenben az ártatlan, hamisan vádoltatván csak hamar haragra gyulád és könnyen búskomolyságba esik, hacsak nagyon nem gyakorlott mások esztelenségei- nek eltűrésében. Mert csakugyan lehetetlen a méltatlan gyalázás- és igaztalan rágalmakra föl nem háborodni, és ennyi gonoszság iránt érzéketlennek lenni. Minek említsem a fájdalmat és szomorúságot, mit a püspöknek ki kell állnia, midőn valakit az egyházból kénytelen kirekeszteni? S még jó lenne, ha az egésznek már a fájdalommal vége szakadna, de ezután még nem csekélyebb veszedelem van hátra. Mert attól kell tartani, nehogy a kirekesztett -vétkénél szigorúbban bűnhődvén, azt tapasztalja mit sz. Pál mond, t.i.„nehogy szerfölötti szomorúságba essék.“1) Nagy vigyázat szükséges tehát, nehogy az, mi üdvére szolszolgált volna, nagyobb kárára legyen. Mert minden bűn, melyet ily orvoslás után elkövet, mind magára, mind az orvosra vonja az Isten haragját, ha a sebet jól ki nem vágta. Mennyi büntetést várhat, ha nem csak saját bűneiért, hanem mások hibáiért is végveszélybe ragadtatik ? Mert ha már a saját büneinkrőli számadástól is rettegünk, mintha nem tudnók ama tüzet elkerülni; mit várhat az, ki sokról felelős ? Hogy pedig lásd, miszerint mindez igaz, halljad sz. Pált, vagy is inkább nem őt, hanem Krisztust, ki általa így szól: „Engedelmeskedjetek — úgymond — elöljáróitoknak és tartsátok meg parancsaikat; mert ők felügyelnek leikeitekre, mint *) Kor. II. 2, 7. 18*
