Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Sz. Ambrus milánói püspök az egyháziak kötelmeiről irt III. könyve - Harmadik könyv
187 — vényes örökségek utáni szenvedélyes vágyat illetlennek Ítéljük. Az élet végső percében tengőknek joguk van szabadon, belső meggyőződésük szerint végrendeletüket megtenni , mint a kiknek nincs módjuk azt későbben megjavíthatni; mert becstelenség: másokat, az őket illető vagy nekik készített javaktól megfosztani, miután a pap vagy egyházi szolgának kötelessége használni ha lehet mindenkinek, ártani senkinek. 59. Végre, ha nem használhatunk az egyikfélnek a másiknak sérelme nélkül, tanácsosb egyiket sem támogatni, mint másnak bajt okozni. Ugyanazért a papnak kötelességében áll: nem avatkozni pénzbeli ügyekbe, melyekben gyakran elkerülhetlen, hogy a legyőzött fél magát a közbenjáró részrehajló kedvezése által legyőzöttnek vélve meg ne sértessék. A pap tehát senkinek se ártson, mindenkinek használni akarjon, a használás lehetősége azonban Istennél vagyon. Mert a főbenjáró ügyben annak ártani, kit veszélyeztetése miatt segítened kellene, nagy vétek ; pénzbeli ügyekben pedig gyűlöletet keresni dőreség, az emberi élet megmentése ugyanis gyakran nagy nehézséggel jár, miben még veszélynek kitétetni is dicsőség. A papi tisztben levő tehát azon előadott szabályt tartsa szemei előtt, hogy kinek se legyen ártalmára, még ha megsértetett is, és méltatlansággal illettetett. Jámbor férfi volt tehát az, ki mondá: „Ha roszszal fizettem vissza“1)- Mert váljon mi dicsőség van abban, ha azt nem sértjük, ki minket nem bántott? Hanemha megbántva lévén, bocsátasz meg, az erény. GO. Mily szép az, hogy midőn árthatott volna az ellenséges királynak, készebb volt a kegyelmezésre! Mily hasznos is, mert hasznára vált ez az utókornak, hogy tanuljanak mindnyájan hívek lenni királyukhoz, nem bitorolni a hatalmat, hanem tisztelni. így tehát mind a becsület megelőzte a hasznot, mind a haszon követte a becsületet. 61. Nem elég, hogy megkegyelmezett neki; hanem hozzájárult még, hogy a háborúban elestet, keservesen megsiratá, mondván : „Gelboe hegyei! se harmat, ]) Zsolt. 7, 5.
