Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Sz. Ambrus milánói püspök az egyháziak kötelmeiről irt III. könyve - Második könyv
141 nél többnek akarsz osztani, annál kevesebbeken segítesz, s gyakran magad sem birsz azzal, mit másoknak adni szándékoztál. A tanács pedig s a kézi segély mennél többfelé ágazik el, annál bővelkedőbb marad, és saját Forrásába tér vissza. Mert a kiáradó okosság önmagába foly vissza; és mennél többek számára árad ki, annál gyakorlottabb lesz mindaz, mi megmarad. XVI. Az adakozás okszerű legyen, nehogy az érdemteleneknek szórassék el az, mi az érdemesbeket illeti ; mindazonáltal nem kell nagyon fukaron és félénken kezelni az alamizsnát, hanem követni sz. Józsefet, kinek eszélyessége bővebben ajánltatik. 7G. Világos tehát, hogy az adakozásnak okszerűnek kell lenni, nehogy szükségtelen pazarlássá fajuljon, mitől ovakodniok kell leginkább a papoknak , hogy ne kérkedésből adakozzanak, hanem igazságból. Mert soha sem nagyobb a koldulási kór, mint ez esetben. Jőnek egészségesek, jőnek kóborlók, kik a csavargáson kívül más okot előhozni nem tudnak, ki akarván így üríteni a szegények segély tárát, elfogyasztani a szerzeményt, s kevéssel meg nem elégedvén többet követelnek, ruhájuk foszlányaival kérelmüket támogatják, s e nemű keresetüket előkelő ház - bóli származatuk ürügyével gyarapítják. Ezeknek ha valaki könnyen hitelt ad, hamar kimerítik a szegényekre fölhasználandó segéd eszközöket. Az adakozásban arányt kell tartani, hogy sem amazok ne térjenek vissza üresen, sem a szegények élete ne legyen a csalárdok martalékává. Oly mértéket kell tehát tartani, hogy se az emberségről meg ne feledkezzünk, se a nélkülözőket el ne mellőzzük. 77. Sokan adósoknak színlelik magukat, nyomoztas- sék ki váljon igaz-e? Siránkoznak, hogy rablók által fosztattak ki ; ilyenkor vagy a nyomor tegyen tanúbizonyságot, vagy a személyt kell megismerni, hogy így szívesebben segítessenek. Az egyház küldötteit költséggel kell ellátni, ha önmaguk meg nem élhetnek. Tehát ki okszerűn cselekszik, nem fösvény senki, — sőt bőkezű mindenki
