Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)

Előszó

X

a vértanukról a pogányokhoz, — kik jóllehet hatalmukban áll a büntetésektől megmenekedni, mégis készebbek kinzatni s meghalni; pedig mindenki azonnal beláthatná, miszerint nem őrültség az, miben az emberiség annyi ezre egy szivvel és lélekkel találkozik az egész földkerekségén. Ha a nők nemi gyarlóságból buknak el: szilárdak a férfiak; ha a gyermekek, és fiatalok koruk miatt meggondolatlanok: bizonyára az érettek és aggastyánok józanul Ítélnek; ha rajong egy város, egy tartomány, egy nemzet: a többi a milly megszámlálhatlan, nem lehet őrült. Mivel tehát napkelettől napnyugatig elfogadtatott az isteni ta- nitmány, és mindennem, minden életkor, minden faj, minden hon egyenlő lélekkel szolgál Istennek, és mindenütt egyaránt megvettetik a halál: megérthetnék hogy van valami a dologban, mi nem ok né 1- kül védelmeztetik egész halálig; van valami szilárdság, mellynek következtében a halálos g-yötretés nemcsak nem oldja fel a vallást, hanem mindig növeli és szilárdítja, a törhetlen bizonyságtételek következtében uj meg uj népeket nyervén meg.“ így hivja fel Laktan- cius pogány kortársai s üldözőik figyelmét a vértanukra, s igy tanítja hősi tényekből a hit becs ülését.