Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)

Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről

63 re az üldözés mindnyájokra kiterjesztetett. S mind­ezekről Laktancius s Özséb is emlitést tesznek. A tíz évig tartott üldözés utósó évére — midőn Ma­ximin egyedül dühöngött keleten — nem tehetni; miután az elnök Theodotnak a császárok barátsá­gát igérgeté, továbbá engedelmet ad levelet is kül­deni hozzájok, sőt még arról is bizonyossá teszi, hogy a császároktól feleletet fog kapni; mit Maxi­min egyeduralkodásának idejében nehezen mond­hatott. Ancirai sz. Tlieodot én a hét szűz szenvedése. Szerzője Nilus szemtanú. (A Bollandisták Máriahavi 4-ik kötetéből.) 1. Sz. Theodot vértanú irántami jótékonysá­gát többször tapasztalván, azért nem csak szóval akarom vértanúi diadalát magasztalni, hanem tet­tel is viszonozni szeretetét ; s bár soha tettleg eléggé nem tisztelhetem öt, de szavakban is szegény va­gyok dicséretének kellő kifejezésére. Mindazáltal mégis, a mennyire parányi tehetségemtől kitelik, s képes vagyok, iparkodni fogok tapasztalt kegyét a lehető leghivebben kifejezni az evangéliumi öz- vegygyel két kis pénzt ajálván föl. Mert minden esetre szükségesnek tartom, hogy élete és szenve­dése minden jámbor embernek tudomására jőjön ; mint kezdé t. i. ifjú korában a vendégfogadási üzle­tet, s mint jutott innét egész a vértanuság babér­jáig. Mégis megvallom, miszerint félek, nehogy miveletlen beszédemmel, csekély ti;dományom- , s tapasztalásommal e vértanú küzdelmeit, és azok- bani állhatatosságát csökkentsem, minthogy erő­met fölülmúló tárgyhoz fogok. E jeles tettek ugyanis középszerű észtöl elöadatva sokat veszítenek ma­gasztosságukból, ha az olvasó csak ollyanoknak tart­ja, minőknek azokat beszédem előállítja. Azt veten- dik talán némellyek szememre, hogy a vértanú csak közönséges életpályát futott; az élet gyö­303. Kr. u. Szerző elő­szava.

Next

/
Oldalképek
Tartalom