Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
53 natkozólag, — bár ennek már egész teste össze volt vagdosva, s ö egy hangot sem tudott adni, sem legkissebb fájdalmat nem érzett többé, és mintegy lelketlenül látszott előtte állani — minden fáradsága hasztalan. Azért mégis a benne rög- zött kegyetlenségében s irtózatosságában megmaradván zsarnoki önkényében azonnal parancsot adott, hogy egy iszonyatos máglyán égettessék meg. És igy ez ifjú, habár utősó lépett a küzd-Porphir meg- térre, még is földi ura előtt még múlt ki e világ- escttetlk- bői, mivel azok, kik az előbbiek kivégzésével foglalkodtak, még késedelmeskedtek. Látni lehe- te tehát Porphirt,42) — ez volt az ifjú neve — mint diadalmaskodott nemes bajvivókint a sz. küzdelemben ; látni lehete öt a bölcsek sajátos öltözetébe, t. i. ujjatlen alöltöny módjára készült köpenybe burkoltan, mint ment sz. Lélektöl eltelten a halálra poros s szennyes testtel ugyan, de vidám arccal s bátor szívvel annyira, hogy út közben barátaival találkozván nyugodt s háborittatlan lélekjelenléttel bízott rájok egyetmást, s még a karó láttára sem veszté el vidám arckifejezését; sőt midőn az őt jó távolságban köritö máglya meggyujtatott, lehelletével iparkodott a lángot magába szívni, a mikor pedig ez elérte öt, azon nehány szón kivül, mellyekkel Jézust, Istennek fiát, hívta segélyül, egyebet nem szólott, hanem utósó lehelleteig folytonosan hallgatag maradt. 39. Ez volt Porphir végküzdelme, mellynek esetéről midőn Szeleukus nevű hitvalló, ki azelőtt katona volt, Pamphilt tudósítaná, e követség miatt sorsukban részvevésre érdemesittetett. Mert alig Szeieukusie- hozá hírül Porphir halálát, s üdvözlé a vértanuk fcjeztetlk- egyikét a béke csókjával: azonnal meg ragadják öt a katonák, s a bíró elé viszik. — Ez pedig mintha kényszeríteni akarná Szeleukust, hogy az égbe 42) Metaphrasztes szerint Porphir s Julián még csak hit- ujoncok valának.
