Ruinart Theodorik: Hiteles vértanui emlékiratok. III. - 21. évfolyam (Buda, Bagó Márton, 1857)
Hiteles és válogatott emlékiratok az első vértanuk szenvedéseiről
51 kel is bizonyíták, hogy ők valódi született izraeliták ; ez tulajdonképi neve azoknak, kik alattom- ban a zsidó vallást követik. 36. Illy nevet — mondom — hallván Firmi - lián a vértanútól, de annak sem erejét sem jelentőségét nem fogván föl, hazája után kérdezősködött. Ez pedig előbbi állításától semmi elütöt sem mondván , azt válaszolá miszerint Jeruzsálem az ö hazája, azon Jeruzsálemet értvén, mellyröl sz. Pál mondja: „A fölséges Jeruzsálem szabad és mind-Gal-4.aZsid. nyájunknak anyja.“ Más helyen pedig: „Odajárul- iem a ke- tatok a valóságos Sión hegyéhez és az élő Isten- r^s,.t^'0^k nek városához, a mennyei Jeruzsálemhez.“ S ezen Jeruzsálemet érté a vértanú. A bíró elenben földi várost értvén alatta, szorgosan nyomoztatá, hol s mellyik lenne az. Ezután kínzó eszközökhöz fogott, hogy ezek által csalja ki belőle az igazságot, de dacára annak, hogy kezei kitekerten derekához valának kötve, lábai pedig iij gépekkel kificamítva, mégsem vehete ki belőle többet, mint a mondottak erősítését. Ismételten kérdeztetvén, mellyik s hol lenne ama város, mellyet említe, feleié : „Ez egyedül az igaz Isten tisztelőinek hazája; s ezeken kiviil senki más nem tarthat igényt e városra; fekszik pedig keleten, a felkelő nap „hálóterménél.“ Itt a vértanú ismét saját érzelme szerint okosko- dék, mitsem figyelve azokra, kik őt mindenféle kínzó eszközökkel gyötrötték, hanem érzéke- vesz- tettkint minden kínzásra legkisebb fájdalmat sem árult- el. A bíró ellenben kétes s bizonytalan leven a mondottak felöl fölheviilt azt hívén, hogy a keresztények talán egy Rómával versenyző, s a rómaiakkal ellenségeskedendő várost fognának valahol építeni ; miért is mindenkép azon volt, hogy valami módon annak nyomára jőjön, s a keleti tartományt, mellyet a vértanú említe, kikutassa ; de miután a bátor férfiút megkorbálcsolta- tása, és minden nemű kínok elszenvendése után is azokban, a miket előbb monda, szilárdan s ren4*